Kislanyt akarok elso babanak. Volt aki hasonloan erzett?

Én pont fiat akartam és lányom lett.

Te miért kislányt?

Én 2 napig sírtam és hónapokig nem tudtam elfogadni, reménykedtem még a 32.hétig is hogy fiú. Mostanra elfogadtam de úgy érzem ha lesz egy fiam , őt sajnos jobban fogom várni és talán szeretni is :((

Én azért szerettem volna fiút mert a lányok szerintem nyafogósabbak, jobban lehet félteni őket mindentől főleg amik most mennek..nem vagyok egy hajfésülős cuki szoknyás öltöztetős lány es a fiamnak legalább tudnék olyat tanítani amit a lányomnak nem..

Én 1 fiút és 1 lányt szerettem volna mindig is, lehetőleg a fiút elsőre. Amikor az első babánkról megmondták, hogy kislány nagyon sírtam, nehezen fogadtam el, hogy az álmom szertefoszlott. Megszületett, imádjuk, nála édesebb gyerek nincs a világon. A második gyereknél elfogadtuk, hogy esetleg ő sem kisfiú lesz, sőt mindenkinek mondtuk, hogy kislányt szeretnénk megint, egyfajta önvédelmező mechanizmus részeként hogy ha megint kislány lesz tényleg akkor ne sajnálgasson mindenki és nyomassa a majd harmadjára meg a hasonló szövegeket (így is nyomják sajnos). Kislány lett a második is, örültünk neki, a nővére is imádja, nagyon cuki kislánynak sikerült és ők ketten remélhetőleg örökké ott lesznek egymásnak mint legjobb barátnők. Imádjuk a lányainkat, de bevallom hogy van hiányérzetem, hogy nem lett fiunk (és nem is lesz).

A környezetemben pedig nem viccelek, mindenki kisfiút vár, mindenki dicsekszik ezzel és örvendezik a fiú babáknak, volt aki közölte hogy ha nem fia lesz a kislánya után abba belepusztul aztán hónapokig hallgathattam hogy fiú, fiú, fiú lesz milyen jó, én pedig nagyon nehezen leplezem néha, hogy megsemmisít ez és nem őszintén örülök nekik, hogy irigy vagyok, ellenszenvet keltenek bennem és direkt kerülöm őket, hogy miért sikerült mindenkinek az amit szeretett volna és nekem miért nem :(

Ha most valaki garantálná nekem, hogy a harmadik gyerekem fiú lesz gondolkodás nélkül bevallalnám pedig soha nem akartunk kettőnél többet, így viszont hogy nyilván nem kívánságműsor és bármi lehet nem lesz harmadik, még egyszer már nagyon nehezen tenném túl magam a csalódáson. Félreértés ne essék, nem ilyen “fiú gyerek a gyerek” kultuszban élek, csak szerettem volna egy kisfiú anyukája lenni mert mindig vágytam erre. Pontozzatok le nyugodtan, csak őszinte voltam, ettől nem szeretem kevésbé a gyerekeimet és ők nem is érzékelnek semmit az érzéseimből amiket jogom van megélni, köszönöm hogy kiírhattam.