Kislanyt akarok elso babanak. Volt aki hasonloan erzett?

Akarni a wc-n kell.

Én nagyjából semmiben sem vagyok olyan anyuka, mint mások, és az ilyen közhelyek egyáltalán nem igazak rám, de ez az egy igen. Fiút szerettem volna, lány lett, most már nem kéne fiú, el sem tudnám képzelni hogy fiam legyen.

Sürgősen adjátok majd örökbe. Ezer meg ezer szülőnek nem lehet sajnos gyereke, és mindenz megadnának barmilyen nemű kisbabáért. Ez nem egy vegyesbolt, hogy bemész válogatni. Eleve ugy vallalunk gyereket hogy tisztában vagyunk azzal, hogy fiú és lány is születhet. Inkabb örüljetek annak hogy megfogant, és ne az járjon a fejedbe egyből, hogy jajj mi lesz a fiú, vagy lány. Még meg se született szegény. Már olyan érzéseket táplálsz a gyereked felé ha fiú lenne, hogy én nem téged hanem egy lányt szerettem volna inkabb. Sürgősen gondolkodj el ezen, mert egy kisbaba nemén nem lehet változtatni. Bármi lesz nem szabad jobban szeretni vagy kevésbé!!!!

Ferjem es en is lanyt akartunk. Csaladban is leginkabb csak lanyok vannak, valahogy elkepzelhetetlennek tartottam,hogy fiam legyen. Ugy gondoltam,hogy egy fiuval sosem lehet olyan "jo" anya fia kapcsolat,mint anya lanya. En is nagyon joban vagyok anyukammal,szinte mindent megbeszelunk. Az elso gemetikai uh-n mindketten lattunk kikac szeruseget,de a doki akkor semmit nem tippelt. 20 hetesen viszont kimondtak,hogy fiu. A ferjem a hir hallatan megszoritotta a kezem nagy oromeben,en pedig elkezdtem konnyezni. Az oromtol. Attol,hogy vegre tudom,"ki" lakik bennem. Onnantol abszplut mem voltam szomoru,igaz,azota is vagyom kislanyra,de meg tetvezunk is babat,tehat siman megvan ra az esely. :)

Durva hogy csak az én válaszom 0%ig hasznos, pedig leírtam az őszinte választ a kérdésre és mi várjuk és szeretjük a gyereket. Még az is hasznosabb akinek a “fiú nem kell”. :D Hát még időben kiderült hogy szranya vagyok.

Bennem nem volt az, hogy milyen nemű babát szeretnék (a férjemben sem), de valahogy mindig is úgy képzeltem, hogy az első kisfiú lesz. Aztán a pozitív teszt után valahogy ez átfordult kislányba. Tuti kislány, csak lány nevekben gondolkoztunk, mindig mindenhol azt vizionáltam, hogy ő bizony kislány. A férjem már kellemetlennek is titulálta, hogy annyira "lányt akarok", hogy tuti csalódott leszek, ha kiderül, hogy kisfiú. Nem erről volt szó, egyszerűen csak éreztem és már el sem tudtam képzelni másként, mint kislányként. Végül kiderült, hogy tényleg kislány és én esküszöm felsikítottam örömömben. Mondom, mindezt úgy, hogy egész életemben az volt bennem valamiért, hogy az első kisfiú lesz. Szerintem ott, azon a ponton ez már annyira nem számít... Meglepődtem volna ha fiú, mert valahogy a belső hang nem ezt diktálta, pedig általában nem szokott átverni. De ennyi. Kb. fél nap múlva ugyanúgy örültem volna a kisfiúnak is, ha letudtam a sokkot, hogy sz*rok a megérzéseim". :)

Úgy beszélgettünk erről, hogy milyen nemű gyereket "látunk" magunk mellett, ha elképzeljük magunkat szülő szerepben. Én fiús anyukaként képzelem magam, a férjem pedig kislány apukàjaként látja magàt.😃 Bárki is lesz nagyon várjuk és szeretni fogjuk. 😊

Hú ez egy jó kérdés. Párom családjában eddig csak fiúk születtek (tesói, unokatesói is majdnem mind fiúk. 20 fiú 2 lány összesen). Nekik a gyerekeik mind lányok. Nálunk is kisebb unokatesós körben 27 fiú 3 lány van. A most született gyerekek is mind lányok. Nem született fiú eddig egyik oldalon sem. Valószínűleg nálunk is lány lesz. A családban azt láttam a legjobbnak és legkiegyensúlyozottabnak, amikor a nagyobb gyerek volt fiú és a kisebb lány. Szóval talán picit jobban örülnék elsőre fiúnak. Viszont nagyok lányt érzek az elejétől, de nem sírok amiatt, ha tényleg lány lesz. Boldog vagyok, mivel terhes vagyok 😊

Lányt szerettünk volna, ezért biztos voltam benne, hogy csakis fiú lehet. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy lány lesz, mert ilyen az én szerencsém. Fiú lett. Kicsit csalódott voltam, de már örülök, hogy fiam lett, el se tudnám képzelni, hogy lányom legyen. Nem adnám 5 lányért sem, a legeslegjobb gyereket kaptuk.