A diplomám megszerzése után azt gondoltam, hogy soha többé nem akarok tanulni. Azonban mostanra megváltozott a véleményem. Ki érzett már hasonlóan?

Én az alappal azonos mérnökszakon mesterképzést csinálok levelezőn. Élvezem, újra kaptam izgalmas feladatokat, kiélhettem a kreativitásom. Hamarosan végzek itt is, és már tervezgetem a doktori képzést... Lehet ez valami függőség? Közben persze dolgozom, tehát nem a sulit használom arra, hogy elfedje a semmittevésemet. :)

Nekem ez a levelező még jobban bejött, sikerült egy sokkal színvonalasabb helyre bejutnom, mint ahol az alapdiplomát szereztem.

Én is hasonlóan érzek, szintén 6 évig küzdöttem, és igazából másik szak nem is érdekelt komolyabban. Értem én, hogy mi hiányzik, de az egyik az,hogy túl drága hobby ez a tanulás dolog, 3 évig félévente fizetni, hétvégéid nem lesznek, mert 1-2 nap bent kell ülni hosszú órákat stb. Továbbá nekem hónapokba telt, mire leesett a vállamról az a lelki teher, amit a vizsgák jelentettek, a teljesítménykészer, megfelelés. Tényleg hiányzik ez neked? Van rá 1 millád? Biztos nem törlesztesz diákhitelt...Nos én anyumat asszisztáltam végig, ahogy 40 felett megcsinálta a közgázt levelezőn. Igaz magamban cikiztem, hogy a levelező mégse ugyanaz, meg nekem volt hogy 18-20 tárgyam volt egy félévben, neki meg össz-vissz kb. 6. De akkor is bent ült minden szombaton reggeltől estig.

Én a helyedben akkor már inkább egy nyelvet tanulnék meg. Heti 2szer eljársz nyelvsuliba, hasznosat is tanulsz, nem szakadsz meg, és még jól is érzed magad. A nyelvtanulás mindig hasznos. Ha lenne rá időm, energiám, pénzem, akkor spanyolt tanulnék.