Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szerintetek jogos, hogy nem...

Szerintetek jogos, hogy nem akarok a barátom családjával gyakrabban találkozni?

Figyelt kérdés
Nem szeretem őket, évek óta együtt vagyunk a barátommal, de sohasem fogadtak be, és őszintén szólva nem is nagyon vágyom rá. Teljesen más emberek, mint én vagy a családom, teljesen más értékrenddel és felfogással. Korábbi beszélgetések során sem értettük meg egymást soha, nem hiszem, hogy bármikor máskor másképp lenne. Soha nem akartak sem a páromat, sem engem támogatni, még a családi nyaralásokkor is kikötötték a barátomnak, hogy engem nem hívhat el magukkal. Ha mégis elmegyek hozzájuk egy évben párszor, akkor is csak gubbasztunk a szobában és tesznek rám nagy ívben. Max feltesznek néhány formai kérdést, ami szinte már kivallatás jellegű, és ennyi. Én meg úgy érzem, nincs miről beszélgetnem velük, nincs közös témánk. Én pl külföldön tanulok most, külfüldön dolgoztam is a nyáron, ahova a barátom is jött velem, azt sem támogatták, a barátomat visszahúzták, nem értették, minek nekünk a négyszeres bér és minek nekünk a szomszéd ország, ha itt is lehetünk. Én ennek szöges ellentéte vagyok és nem tűröm, ha valaki akadályoz (a szüleim pl. még egy kocsit is vettek nekem, hogy segíteni tudjanak a külföldi sulinál, illetve munkánál, a barátom szülei viszont csak visszahúztak minket). Az anyja pl 2 év alatt egyszer sem hívott fel, egyszer sem érdeklődött, mikor odamegyek hozzájuk, akkor is csak azt hajtja, hogy jajj a pici fia, milyen keveset van otthon és hogy ő elveszítette a pici fiát (ez persze nem túl szimpatikus nekem, a fia a 20-as évei második felében jár már..). Szerintetek jogos, hogy így nem akarok gyakra járni hozzájuk, elég az évi 2-4 látogatás? Hogy nem akarok fél napokat a nagy család társaságában ülni, nagymamákkal, nagynénikkel, 20 ember között? Én ezt nem szoktam meg és nem is szeretném ezt. Mit gondoltok erről?
2012. nov. 17. 10:55
 1/7 anonim ***** válasza:
93%
Jogos. Ha nem akarsz menni, ne menj. Nálunk hasonló a helyzet, lassan 4 éve együtt élünk, és 2 éve nem voltam a szüleinél. Ennyi.
2012. nov. 17. 11:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
94%
Teljesen igazad van. Nálunk ugyanez a helyzet azzal a különbséggel, hogy mi itthon élünk.. de külön a férjem szüleitől. Teljesen más értékrendek vannak az én és az Ő családja között... a férjem is elismeri a mienk a számára is szimpatikusabb, család centrikusabb, segítőbb. Évente 2x megyek én mondtam férjemnek annyiszor megy, ahányszor akar, de én nem fogok mindig vele tartani nem haragszom rájuk, de nincs mit beszélnem velük... a férjem szülinapjáról elfeledkeztek még fel sem köszöntötték. Szomorú (bár én örülök neki) a párom az én anyummal beszéli meg a dolgait, lassan teljesen elhidegül a "családjától". Elvadították az évek alatt maguktól. Tehát teljesen megértelek, csak jópofizásra fölösleges gyakrabban menni. :)
2012. nov. 17. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
100%

Ha minden úgy van, ahogy írod, jogos, persze, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a barátod anyját láthatod ritkán, de mégis az anyja, megszabadulni tőle nem tudtok, ezért érdemes legalább egy felszínes jó viszonyt kialakítani, saját helyzeted megkönnyítésének érdekében.


Egyébként miért tetted fel a kérdést, valaki szerint igenis rendszeresen kellene találkozod velük?

2012. nov. 17. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 A kérdező kommentje:

A barátom szerint gyakrabban kellene mennem ilyen 15-20 fős családi összejövetelekre. Nekem viszont semmi kedvem hozzá, már a gondolat is frusztrál, ideges leszek tőle, nem akarom. Mi a saját széles körű családdal sem tartjuk a kapcsolatot, míg a nagyszüleim éltek, őket látogattuk, de őket sem fél napokra, viszont a családban senki mást nem. Mióta ők meghaltak, mindenki a másik ellen fordult, mindenki kimutatta a foga fehérjét (a szüleim szerint ez a legtöbb családban így van). Én nem vagyok ez a nagy puszi-puszi pajtásos ember (mint a barátomék), aki azért kedvel vagy nem kedvel, támogat vagy nem támogat embereket, mert azok vérrokonok vagy sem. Én teszek nagy ívben arra, ki a rokon és ki nem, akit kedvelek, azzal törődöm, akit nem, azzal nem. És a barátom szüleit ki nem állhatom. Pl mikor a szüleim (velük ellentétben) voltak annyira segítőkészek, és vettek egy második autót a támogatásomra, aztán kiderült, hogy a kocsinak heteken belül problémái lettek és szerelőhöz kellett vinni, az anyja elkezdett kiabálni velem mindenféle információ ismerete nélkül, hogy "látod, ezért kell olcsó autót venni, ugye?! látod, így éri meg az olcsó autó?!"... mondom, honnan vette, milyen autót vettek? Nem látta a kocsit és még a típusát vagy a korát sem tudta. Szerintem így ne okoskodjon bele. Vagy pl amikor egy autóút során fél órán át ecsetelte, hogy a barátom maradjon csak itthon, nem kell neki külföldre menni a pénzért, jó neki itthon... mikor próbáltam finoman magyarázni neki, hogy de mi a szomszéd országba szeretnénk menni, mi szeretjük azt az országot és sokkal magasabb az éeltszínvonal is, akkor sem engedett belőle, csak hajtotta a saját butaságait... nos, hát 25-ön felül szerintem hadd döntsük el ezeket mi magunk. Az én szüleim sem szólnak bele az ilyesfajta döntésekbe.

A nagymamák, nagypapák, nagynénik meg folyamatosan vallatnak, zavarban vagyok előttük, hisz én nem az ország legnevesebb egyetemére járok (főleg nem szín ötössel) és nem jártam körbe fél Európát, mint a zseniális unokatestvérek.

Egy szó, mint száz... én nem bírom őket. Főként azóta nem megyek amúgy, mióta kijelentették, hogy én aztán nem megyek velük nyaralni, mert "ők nem fognak egy idegent kerülgetni"... mindezt 1 év együttjárás után. Azóta kb csak karácsonykor megyek.

2012. nov. 18. 14:32
 5/7 anonim ***** válasza:
Abba belegondoltál, mi lesz ha a párod is ilyen? Nagyon ritka az, maikor a gyerek teljesen más, mint a szülő.
2012. nov. 28. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 A kérdező kommentje:
Igen és tartok is tőle rendesen. :(
2012. nov. 28. 12:51
 7/7 anonim ***** válasza:
100%
Úristen, mintha magamat látnám.... saját tapasztalatból mondom, menekülj!!! Ugyanilyen helyzetben voltam, szerettem a barátom, viszont a szülei kiállhatatlanok voltak, annyira befolyásolták... ha rajtuk múlna szerintem a pici fiuk még 50 évesen is otthon ülne anyucival... egyszer épp nálunk voltak mikor elkezdődött ez a vita, hogy soha sehova nem engedik, csak az ő érdekük a lényeg, én teljesen kiborultam hogy a barátom se áll mellém, szóval ahogy voltak elzavartam az egész bagázst a francba.. de tényleg úgy képzeld, ordítva ajtón kituszkolva.. alapból türelmes vagyok, gondolhatod mennyire kiakasztottak már... azóta se láttam őket szerencsére, csak mesélték ismerősök hogy nem változott semmit azóta sem... szerencsére utána hamar összeszedtem magam, de ez nagyon jó tanulópénz volt. igaz a mondás sajnos, nézd meg a szülőket.. :/
2012. dec. 11. 13:04
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!