Akarok e második, harmadik gyereket?
Van egy 14 hónapos lányom. Én egyke voltam, anyukám elvált, tehát, jó volt így, ahogy volt. Férjemék ketten voltak, azt mondja régebben jól elvoltak, de suli utántól alig beszélnek, sógornőm nem jön, mi sem megyünk, nincs kapcsolat.
Sokan piszkálnak, hogy ideje a tesón gondolkodni...de nekem eszem ágában sincs...vagyis néha érzem, hogy jó lenne, nem lenne egyedül, lenne kivel játszani, de ugyanakkor látom a hátrányait, ami már terheség alatt tapasztalna, anya most nem vesz ölbe és hasolók. A lányunk nem jó alvó, nem jó evő, sokat vesződünk vele. Anyagiakat tekintve jöhetne a következő, de nem tudok dönteni. Ha arra gondolok, hogy újra szoptatás és császár, éjszakázás...akkor a válasz nem, de lehet lelkifurdalásom lenne ha kifutok az időből. A férjem rám hagyja a döntést, de ő szeretne. 33 éves vagyok.
Nem.
Egy van,egészséges,neki megadunk mindent.
Borzalmas volt a terhesség,a császár méginkább,komplikációk is voltak,nem vállalom mégegyszer.Bár már első gyerek előtt tudtam hogy nem lesz második.Párom rámbizta,anyagilag beleférne most egy gyerek még,azt is imádná mint a fiát,de én nem szeretnék,igy elfogadta,leköti egy gyerek is.
Igen, én is félek átélni a borzalmakat megint, de most is megérte, megérné mégegyszer, olyan kettősség van bennem...és ez borzalmas...
Neked első, volt még időd..én is mondogattam, hogy ha 5-6 éves lenne megértené, hogy más a helyzet és talán még segítene is sokmindenben, de egy 1 évesnek nem mondhatom. Az, hogy el lenne hanyagolva, egyértelmű, bárki, bármit mond, szerintem 2 gyerekre nincs annyi idő, mint egyre és nem is lehet őket egyformán szeretni. És ettől is félek.
Viszont ha 10 év van köztük, más generáció lesznek, nem lesznek annyira összenőve, mint ha együtt nőnének fel.
(Nem azt mondom, hogy nem lehetnek nagyon jó viszonyban, csak másmilyenben. Triviális példa, de ha együtt kicsik, együtt hisznek a télapóban, játszanak plüssökkel ÚGY, hogy mindkettejüknek ugyanazt jelenti, nem úgy, hogy a nagy leül a kicsivel. Ugyanazokért rajonganak, ugyanazokon a fázisokon kis eltérésekkel mennek keresztül.)
Készíts listát, mellette-ellene.
Első vagyok. Igen teljesen más lesz így a viszonyuk. De szerintem egyik sem jobb vagy rosszabb. Nem attól függ a viszonyuk, hogy milyen a korkülönbség közöttük. Hiszek benne hogy a szülői hozzáállás határozza meg nagyrészt milyen erős lesz a gyerekeik közötti kötelék, de ez sem törvényszerű. Van erre is, meg arra is példa. A fiam 10 múlt mikor megszületett a kicsi, nagyon imádja, soha nem mondta hogy idegesíti vagy nem szereti, jó lenne ha perpillanat nem lenne itt. Pedig a kicsi sokszor volt buldózer és állandóan a bátyja után menne, imádja, ő az isten. De van, hogy nem hagyom neki, elterelem a figyelmét, hogy a nagy is csinálhassa amit akar, aztán már ő jön inkább az öcsivel játszani a gépes vagy kirakós játékok helyett. Nálunk mint írtam nagyon bevált a nagy korkülönbség. De valakinél meg nem. Családfüggő.
Én is azért nem szültem hamarabb, mert nem tudtam elképzelni két kicsivel az életet. Most is van néha lelkiismeret furdalásom, ha lepattintom az egyiket ha a másikkal vagyok/beszélgetek/elmegyek valahova. Két kicsivel pedig nem tudom mi lett volna.
Persze, hogy nem lehet egyformán szeretni őket, de ez nem jelenti azt, hogy egyiket vagy másikat kevésbé vagy jobban szereted, hanem egyszerűen másképpen.
Nekem 2 gyerekem van, 2 év 4 hónap korkülönbséggel, mindkettő császárral. Az eleje húzós volt, nem tagadom, nulla segítséggel, de most már ovisok mindketten, és hihetetlen jó, hogy órákig elszórakoztatják egymást, szerintem sokkal több időm van így, mintha egykém lenne. Kb. 2 évet kellett "kihúzni".
De persze a döntés a tiétek, én csak leírtam egy érvet a "pro" mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!