Akarok e második, harmadik gyereket?

Nekem két nővérem van, a férjemnek 4 bátyja. Mind a ketten megtapasztaltuk, hogy mennyire jó, ha van testvér, és nagyon jó a kapcsolatunk velük.

Én el se tudom képzelni, hogy 1 gyerekem legyen. 3 lányunk van, kis korkülönbséggel. Nagyon jó látni, hogy mennyire szeretik egymást, mennyire jó, hogy mindig van játszótárs kéznél. Szerintem, hogy milyen lesz a kapcsoltuk, most és a későbbiekben, az a szülőkön múlik főleg. Igyekszünk mindent megtenni, hogy a mostani jó kapcsoltuk meglegyen a jövőben is.

A saját tapasztalatomat írom le, nem lebeszélni akarlak. Nekem nincs testvérem. Hála az égnek, meg anyám eszének. A környezetemben mindenhol csak problémát okoz a testvér, én olyan sok rossz példát láttam, és még unokaként is tapasztaltam (az egyik nagyanyámnak volt még másik unokája is rajtam kívül), hogy én úgy döntöttem, hogy bármit is akar a párom, én max. 1 gyereket vagyok hajlandó szülni.

Én a helyedben mérlegelnék:

-kin múlik javarészt a család életszínvonala? Mert ha nem rajtad, akkor nem vállalnék másodikat. Sose lehet tudni, mi történik. Ha egyedül maradnál kettő gyerekkel, tudnál-e megfelelő körülményeket és jövőt biztosítani kettőnek is?

- testvérféltékenység: akárhogy neveled őket, nincs rá garancia, hogy jó testvérek legyenek. Az alaptermészetet ugyanis megváltoztatni nem lehet neveléssel sem.

- Nagyon sokan azt írják, hogy mindegyik gyereküket szeretik, egyformán adnak mindent stb., vagy a kedvencem: igényeiknek megfelelően. Persze...mert a gyerek ezt mindig a helyén tudja kezelni...Én pl. soha nem kaptam semmit az anyai nagyanyámtól, de unokatesóm nagyon sok mindent. Miért? mert nekem voltak nagyszüleim apai ágon is, ez volt a magyarázat, én kapok onnan. Mit vontam én le ebből tanulságként: én annak mamának nem vagyok fontos, csak unokatesóm. Pont ezzel különböztetett meg bennünket, hogy kb. azonos esélyeket akart...(meg egyébként is nagynéném, és az ő gyereke volt a kedvenc, szóval enélkül is megállt volna a dolog). Szóval ezt neked (és a párodnak) kell tudnod és érezned. Én örülnék az egyszem egészséges gyerekemnek (abba meg senki se gondol bele, hogy lehet, hogy másodjára nem lesz olyan szerencséje, és esetleg valami problémás babát pottyant oda a gólya, aki aztán "tönkreteszi" az egész családot...)De ez az én véleményem, vannak kevésbé pesszimista emberek is :)

Nekem is van egy testvérem (4 évvel fiatalabb tőlem) a páromnak is van egy (idősebb tőle 6 évvel). Mindketten nagyon szeretjük a testvérünket.

Szerintem nem jó a túl kicsi és a túl nagy korkülönbség sem.

Azzal tisztában kell lenni, hogy konfliktus minden esetben van a testvérek között. De hát a család bármely tagjai között lehet. A szeretetet azonban ez nem befolyásolja. Mindig számíthatunk egymásra.

még 2-3 év múlva is bőven szülhetsz, nem kell most eldöntened. nekem 2,5 év van köztük, hasonló okok miatt féltem a másodiktól, de egy hirtelen ötlettől vezérelve belevágtunk. nagyon nehéz, ez igaz, segítség nincs, csak a férjem, de azt látni, hogy mennyire szeretik egymást, az akkora boldogság, amit nem is tudtam elképzelni. ők akkor is ott lesznek egymásnak, amikor mi már nem leszünk. igyekszem jó testvéreknek nevelni őket, hogy mindig számíthassanak egymásra.

én örülök, hogy nem fosztottam meg a kislányomat ettől:)