Milyen érzés a szülés? Milyen fájdalomhoz tudnád hasonlítani?

8, ez az érzés nekem is megvolt utána: hihetetlen boldogság, és nem csak a baba miatt, hanem magam miatt is, hogy mekkora király vagyok, hogy ezen túlestem, teljesítettem, milyen hihetetlen jó túllenni ezen. Mint egy egyetemi záróvizsga, szorozva százzal.

Sose felejtem el, amikor az aranyóra után elvitték a babát, én már egyedül voltam a szülőszobán és vártam hogy a szülésznő vissza jöjjön értem és felkísérje a szobába, fekudtem ott az ágyon, sütött a nap és azt éreztem, hogy az egész világ egyszerűen tökéletes, és minden pillanatok legtökéletesebbike épp ez a mostani. És nem is a baba miatt, hanem mert megcsináltam.

Semmihez sem fogható érzés.

Szép és jó életem van, sok jó dolog történt velem, de ehhez nem volt fogható előtte és utána se semmi.

A vajúdás egyre erősödően olyan érzés volt, mintha valaki belülről ököllel teljes erőből nyomna lefelé. Még soha nem fájt ennyire semmi. A vajúdás végére reszkettek a lábaim, mert folyamatosan úgy éreztem, ha nem tartok ellen, lenyom ez az ököl a padlóra.

A tolófájások meglepetésemre egyaltalán nem fájtak. Csak az meg iszonyatosan fárasztó.

Elsőnél a vajúdásnál ott derekam majd a hasam, végül a hüvelyem fájt. Ezek erősödtek. Elején azt hittem, hogy jóslók, mert ugye az "mindenkinek van". 2 ujjnyival kerültem szülőszobára. Epit kértem, de e mellett is a kitolást éreztem és hát fájt. Amikor megszületett, abban a pillanatban mintha elvágták volna a fájdalmat. Ez az érzés szerintem semmihez sem fogható.

Másodiknál már kórházban voltam (rossz NST eredmény és kisebb vérzés miatt.) Ott kezdtem vajúdni, de mivel csak a hasam alja fájt ezért se én se az orvosok nem gondoltak arra, hogy vajúdok. Hát azért a végére már szépen fájt, mintha az Alien szeretne kitörni onnan. Majdnem 4 ujjnyival kerültem szülőszobára. Epit nem kaptam. Még jobb érzés volt, mikor vége lett a fájdalomnak, amikor kibújt, mint az első babánál.

Mindkét szülésnél kaabálgattam, nem bírom a fájdalmat, ez van. Másodiknál szerint volt egy kis sokk is.

Maga a kitolást és a szétszakításhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valakit 4 lóhoz kötnek, akiket négy felé hajtanak....

Ettől függetlenül a vége az tényleg valami csoda volt és olyan boldogság és erőt kaptam.

ÉN így éltem meg. De mindenkinek más és ahogy olvastam, nem törvényszerű, hogy fájjon (nagyon)

11 vagyok.

Attól, hogy más nem tudja valami okból megszülni, azért az, aki meg igen, és túl van ezen a rohadt nagy megpróbáltatáson, hadd érezze már magát királynak, még ha ez kis lelkét sérti is….