Milyen érzés a szülés? Milyen fájdalomhoz tudnád hasonlítani?

Nekem nem volt vészes. Rosszabbra számítottam.

Két óra volt az egész, az utolsó két fájásnál jajgattam csak. A kitolás nem fájt egyáltalán.

Szerencsés alkat vagyok. Az EDA-t nem kértem, utána se volt semmi bajom, talpon voltam aznap már végig.

Nagyon szép szülésélményem volt.

Nem kell félni tényleg.

Az a boldogság, ami utána jön, az aranyóra csodája, stb, azért bőven megéri szinte akármi.

Azt is tudni kell, hogy a rosszat hamarabb leírja az ember, így a neten inkább azt olvasni. Pedig rengeteg a jó, vagy legalábbis nem borzasztó szülésélmény.

A fájdalmat, érdekes módon, nem tudom jellemezni. Azonnal törölte az agy. Fájt, fájt, de hogy mi, derekam, hasam, azt nem tudnám megmondani.

Nagyon fájt, semmihez sem lehet hasonlítani,én kb egy beszűkűlt másik dimenzióba voltam.Csak foszlányok maradtak meg az emlékezetembe.

Mondjuk nekem is mondták,hogy a kitolás olyan mintha kakilni kellene,nekem ilyen nem volt.

Vesegörcshöz talán

De igazábóp semmihez

Mentálisan én is beszűkültem

Csak befele figyeltem, csak én nem èltem meg negatívan, csak senki ne szóljon hozzám érzés volt..

Utána pedig mint aki valami nagy dolgon van túl… mondjuk a szóbeli érettségi után is hasonló érzés volt ( rettegtem tőle)

Mintha lebegnél és te lennél a legkirályabb..

Én fàradt sem voltam

Pörőgtem utána nagyon..

A vajúdás nekem olyan volt, mint amikor csikar a hasam. De viccen kívül, az a fájdalmas fajta, amikor tekeregnek a beleid, és ez így egyre erősebben és hosszabban, bár egy idő után valahogy "beljebb" került a fájdalom, nem tudnám pontosan körülírni, hová. A kitolást nem éreztem, mármint nekem nem hiszem, hogy voltak tolófájásaim, az megvan, hogy akkor is jött egy-egy ilyen hascsikarás-jellegű fájás, de akkor meg közben nyomtam, mintha tényleg kakilni kellett volna. És így hopp, kijött a gyerek. Fájdalomcsillapító nélkül, gátvédelemmel szültem, hangom csak a kitolásnál volt, de nem a fájdalomtól, hanem mert én ilyen hangosan erőlködő típus vagyok, kb mintha súlyemelőversenyen lettem volna :D Egyszer sikítottam fel, amikor a gát szakadt, mert a lányom kicsit gyorsabban jött, mint szerettem volna. Hát na, az fájt. A korábbiak nem voltak ehhez képest semmi. Igazából az egész szülésből az maradt meg a legfájdalmasabb emléknek, és ez az idővel sem lett szebb vagy enyhébb a többivel ellentétben. Mondjuk még így is jól jártam, nyoma sincs és kb egy hét alatt begyógyult, de akkor is.

Így összességében azt tudom mondani, hogy a szülés leginkább a szülésre hasonlít :D Nekem gyönyörű szülésélményem volt, az egyik kedvenc élményem/emlékem az életemből, és viccen kívül várom, hogy mikor lehet benne újra részem. Hiába, hogy amúgy tényleg soha az életben nem éreztem még ekkora fájdalmat, mint a vajúdás alatt (+gátrepedés, de ugye az csak egy pillanat volt).