Tudatosan lustultam el, vagy áttudok lendülni ezen?

17.hétben hirtelen megnőtt a pocakom( első terhesség,eddig semmi nem volt), és azóta máshogyan is teszek-veszek,mozgok itthon. Mintha most tudatosult volna, hogy bizony, a pocakomban egy baba lakik. Érzem már, ahogy mozgolódik. Fekvésnèl is néha úgy fordulok, mint egy 80éves nénike, a székből is óvatosan kelek ki. Tehàt tényleg olyan “terhes”-nek érzem magam.

De előtte nagyon lendületes voltam, tettem-vettem itthon, úgy szóltak rám, hogy pihenjek.

Sokan mondjàk, hogy lehet vashiànyom is van, mert mellette néha elfáradok, reggel idő kell mire magamhoz térek, utána szégyellem is magam, hogy már rég kiszállhattam volna az ágyból.

Ez az állapot változhat? Vagy ahogy haladok a terhességgel előre, úgy lesznek nehezebb pillanataim?

Megmondom őszintén nem kifogás, meg semmi, de szinte mindennap az idő is sz@r, teljesen lehúz, hogy nem lehet kint se sok mindent csinàlni.

Baràtok,rokonok,családtagok tőlem messzebb laknak, férjem dolgozik, így amúgy sincs sok minden, ami motivàlna. Gondolom ez is nagy probléma most, és ráteszek erre a lusta állapotomra.

Ti mivel próbáltátok feldobni a kevésbé aktív napjaitokat?

A jógát szeretnèm kipróbàlni, hátha ezzel egy kis pozitív energiàra kapok! :)

Természetesen most nem azokra a kismamákra gondolok, akik még dolgoznak/vagy otthon vannak egy kisebb gyerkőccel, és ezekre amúgy sincs idejük. Mert megértem, és biztosan én is így leszek, amikor már a kistesót várjuk! :)

20h km