Mikortól foglalkoztatok tudatosan a "pocaklakóval"?

Minden további gyerekemnél egyre kevesebbet.

Most a negyediket várom, és azt vettem észre, hogy amikor a nagyobb gyerekeim irtó hangosak, akkor mozgásba lendül ő is, szóval biztosan érzékeli a dolgokat már így 20 hetesen. :)

Próbálom simogatni, de azt gondolom, hogy inkább az számít, hogy kiegyensúlyozott legyek, már amennyire ez munka és 3 gyerek mellett megy. :)

Általában este az ágyban tudok rá jobban fókuszálni elalvás előtt, amikor nyugi van.

Én már néha szoktam hozzá szólni meg szoktam simogatni, de ez magától jön, nem direkt, nem kényszerből. Engem boldoggá tesz, persze nem viszem túlzásba, de sokat vagyok egyedül és hát ki van nekem itt? Csak ő és a kis állataim. :)

Zenét konkrétan úgy még nem hallgattattam vele, de szoktam hallgatni úgy, mint máskor, nem pont azért hogy neki mutassam. :) De szerintem majd ahogy növekszik odabent, meg fogom neki is konkrétan mutatni hogy melyek azok a zenék amik nekem tetszenek. Miért is ne? :)

Attól még hogy nem született meg, ő úgyis él, tökmindegy hogy odabent, de él és az enyém!

Azt hittem én vagyok az egyedüli, de olvasva a hozzászólásokat, örülök, hogy nem én voltam az egyetlen, aki nem tudott kapcsolatot teremteni a babájával amíg az bent volt. Próbálgattam, de nem volt számomra természetes, hogy beszéltem hozzá, így hagytam az egészet. Simogatáson kívül nem csináltam mást. Még pocaklakónak se neveztem, csak babaként utaltam rá, és amikor már biztos volt a neme, akkor a nevét mondtam, ha utaltam rá valakinek. Ez volt a legszemélyesebb dolog szerintem köztünk. De nem szólongattam, nem beszéltem hozzá. Szerintem ez habitus kérdése. Nekem ez olyan fura... Szerintem nem kell erőltetni. Ami a szívedből jön, azt csináld, ne hallgass másra.

Ja, egy dolgot csináltam. Vettem a egy zenélő, világító altatás segítő játékot. Azt esténként bekapcsoltam a hasam mellett, hogy mire kibújik megismerje és könnyen elaludjon rá. Nos. Az én fiam könnyen elaludt akkor is és azóta is. Nem tudom, hogy a zene nélkül nehezebben ment volna-e, mindenesetre bekapcsoltuk neki az alváshoz. De mondom, jól aludt mindig, most két évesen is mindenféle zene nélkül :)

Szóval, ahogy érzed! Nem kell feltétlenül azt csinálni, amit kutató kitaláltak, hogy szerintük jó.

Most bolondnak fogtok nézni, de én "megbeszéltem" vele, hogy minden rendben lesz, és rendesen megkapaszkodik, ahogy pozitív lett a teszt...

Lefeküdtem nyugodtan, és elképzeltem, ahogy szépen beágyazódik az a kis sejt, vagy szedercsíra baba.

Volt egy vetélésem három hónapja, és nagyon félek. Engem ez megnyugtatott :)

Egyébként van már három gyermekem, velük nem beszélgettem hangosan egyszer sem, nekem nem volt természetes. Persze, gondolatban, este az ágyban próbáltam kapcsolatot létesíteni velük.

Hagy OFF-oljak!

Akik NEM beszélnek a babához, azoknak van kutyájuk? Kiváncsi vagyok!

Én fogom simizni, meg lesz pár kedves szavam hozzá, ha még most naponta hányok is tőle....4 hete...magamon kívül vagyok már.

De Beethoven osszes meg Aludj el szépen kis Balázs felolvaso est nem lesz :D

Hát én szoktam beszélni :) nem hosszan, csak ha mocorog reggel, akkor hangosan kérdem felébredtél, hogy aludtál. Vagy, na kicsim, most főzni fogok, vagy most boltba megyünk, Apa mindjárt jön, ma nehéz napunk lesz, egész nap utazunk. Inkább megjegyzések. Olyankor megsimizem a hasam, van, hogy rugdos is utána. Nem.a célból hogy megértse, vagy hogy foglalkozzzak vele tudatosan, de ennyitől mêg nem is érzem magam hülyén.

Egyszer hangosan mondtam el neki hova fog születni, egy netes cikkben olvastam, na ott zavart, hogy miket is beszélek. De ezek az apró mondatok nem zavarnak.