Ti mit gondoltok azokról a párokról, akik fiatalon (18-19 évesen) vállalnak tudatosan gyereket?

"babás legyen"..istenem.... -.-"

Attól függ a szülök hogy állnak hozzá, milyen az anyagi helyzetük. Ismerek olyat akik vállalták fiatalon a gyermeket ( akarták is annak ellenére, hogy keresetük 0 ) ma már 2 éve külön mentek albérletbe. Összeszedték magukat!

Nem külső szemmel kell ezt nézni. Meg mindenkinek szive joga eldönteni, mikor szeretne. Ha itt is van ilyen kérdés mindenki mondja, hogy húú hát fiatal még stb. Szerintem nem hatja meg mivel ő döntése.

Igaz 22 vagyok és egy boldog anyuka, keresettel, félre tett pénzel. De én se a legjobban indultam és a párom se.

Igaz itthon vagyunk anyámék "nyakán" de fizetünk nekik mintha albérletbe lennénk, s összetart a család is.

Te/Ti külső szemmel nézitek akkor elitélitek mert, nem tudtok semmit anyagiakról. Na meg úgy gondolom a 18-19 már elég érett ahhoz ( bár nem mind.. ) hogy babát vállaljon. A többi a családra tartozik. Szerintem... :)

Én nagyon fiatalon szültem ( 18 előtt ) , mindig is vágytam babára, és fiatal anyuka akartam lenni, viszont védekeztünk mert nem volt olyan a helyzetünk , hogy babázzunk, de még is megtörtént a csoda..

Terhes lettem és semmi pénzért nem vettem volna el, nem bírtam volna .

Amikor meg született a baba még anyukáméknál laktunk, rengetegett segített , de mindent megpróbáltunk magunknak megoldani .

Már a lányom 4 éves és külön lakásban lakunk. Össze kaptuk magunkat.

Igaza van az előttem szólónak, csak külső szemmel látod.

Te kérdező mit gondolsz erről? Esetleg te is ilyen helyzetben vagy?

A két év munkaviszonyt szerintem érdemes kivárni.

Én idén fogok végezni a sulival, mindenképp ez a legfontosabb. Párom (24) és én is szeretnénk babát, de nem most, és ez csak is az anyagiak miatt. Sajnos szüleim nem olyan segítőkészek, mint másnál. Munkamániások, már azt akarják, hogy dolgozzak. Nehéz velük élni. Mindenképp kell külön lakás, albérlet, most párom velünk van, de nagyon nem bírja szüleimmel, szeretne elköltözni, munkát találni de.. nehéz...nekem is nehéz lesz. Semmi ismerősi köröm nincs, így sem vennének fel sehova, de ha még baba is lenne, el sem tudom képzelni :(

De ha lenne pár éves munkaviszonyom (ami azért már tapasztalat, jobban felveszik az embert) és egy saját kis kuckónk, akkor belevágnánk :)

Előtte azért még nem árt egy kis élettapasztalat, most még nem érzem azt, hogy "tanítsak" egy gyereket, nem igazán értek még ehhez, nem volt ismerősöm, akinél babázhattam. Előre helyezem azt is, hogy neki mire van szüksége. Jelenlegi helyzetemben minimum 4-5 évet várnék, nem csak az anyagiak miatt, magam miatt is.

20/N