10 hetes vagyok, a családban mindenki várja a babát, engem körülrajonganak (föleg anyós és férj), de én valahogy nem vagyok felhötlenül boldog. Éreztétek igy magatokat, vagy én vagyok más, mint a többi?

Sziasztok!

Úgy látom, ez elég általános "probléma"! Én is 10 hetes babás vagyok, és nagyjábból ezek a gondolatok kavarognak bennem, hogy mi lesz velünk, eddig mindig nyüzsögtünk, mentünk minden felé a világban, és most mi lesz? Én itthon fogok ülni a picivel? És kövér leszek? És kellek a páromnak? Őrjítő. De a nővérem azt mondta, ez hülyeség. Ő 30 fölött szült, és ő is pánikolt. De azt mondja, a fia meg a lánya tette őt teljessé, igazi nővé, és a kapcsolatukat még szorosabbra fonta a férjével. A világ legjobb dolgának tartja az anyaságot, és azt mondja ezzel így leszünk mi is, ha a kezünkben tartjuk a picinket. Sőt, amikor már nem a hányás, meg émelygés fogja kitölteni a napunkat, hanem az hogy érezzük a picink mozgását odabent, az mesés. Úgyhogy kitartás hölgyeim, hamarosan el fog múlni ez az ostoba érzés. :) Boldog babásodást mindenkinek!