10 hetes vagyok, a családban mindenki várja a babát, engem körülrajonganak (föleg anyós és férj), de én valahogy nem vagyok felhötlenül boldog. Éreztétek igy magatokat, vagy én vagyok más, mint a többi?

Ugyan, ezért is van 9 hónapunk:)

Én is falra mászom a rózsaszín mázas "életem legszebb időszaka", csodálatos, felemelő, stb. érzésektől. Ilyet én nem érzek, de ez semmiben sem befolyásolja azt, hogy milyen anyák leszünk.

Apám szerint amíg nem érzi az ember, hogy mozog a lurkó, addig nem is terhes. Persze addigra már minden eldől odabent, tehát tudatosan figyelni kell sok mindenre, de az érzések nem parancsszóra jönnek.

Ha netán később még hányós leszel/rosszul leszel/szédülsz akármi, akkor pláne nehéz happy kismamát játszani.

Egyik családi röffeneten, ahogy sorban mindenki elköszönt mézes mosollyal sokatmondó "vigyázz magatokra"-val, azt hittem a végén, hogy mindjárt sikítok. De megálltam:)

NEm vagy egyedul! En 26 hetes terhes vagyok, mar a pocim is eleg nagy. Mi is akartuk a babat, de eddig en is kozonyosen alltam az egeszhez. olyan, mintha ez az egesz nem is velem tortenne, es nem ertem masok miert reagaljak tul, folyton a terhessegrol kerdezgetnek, ami engem idegesit.

Azt kellene ereznem, hogy "hu de boldog vagyok" es megsem.........

Remelem ez valtozni fog idovel. Vagy csak ha megszuletik a baba? Es ha akkor sem?

Úgy látom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a pánikrohamos dologgal...nálunk is tervezett volt a baba, szeptemberben megbeszéltük, hogy mivel a lakásfelújítást befejeztük, akár jöhet is a bébi, így októbertől már nem védekeztünk. Nem görcsöltünk rá a dologra, hülyeségnek tartom, hogy ha valakinek éppen nincs kedve, fáradt, akkor is együtt legyen a párjával, mondván, csak most lehet összehozni a babát. Szóval, mi nyugisan csináltuk, és gyakorlatilag "ezüst lövés" történt, novemberben összejött a baba.

Ahogy kimutatta a gyors teszt bepánikoltam. Hirtelen elkezdtem aggódni, hogy mi lesz velünk, ha majd hárman leszünk? Búcsút kell inteni a fiatalos, lazább életvitelnek? Vajon a bébi után is olyan harmonikus pár leszünk, mint eddig? El fogok-e hízni? stb. Azóta is ilyen kérdések kavarognak a fejemben, kicsit szorongok ez miatt, 2 hétig szinte naponta sírtam...persze a férjem nagyon boldog, és próbál megnyugtatni, hogy attól köztünk nem változik meg semmi, sőt, inkább szorosabb lesz a kapcsolatunk a kicsivel. Így 6 hetesen, az első ultrahangos vizsgálat után könnyebb, de azt hisze, még mindig nem fogtam fel, hogy terhes vagyok. Persze próbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, mert gondolom a túl sok aggódás, szorongás nem tesz jót a baba fejlődésének, és egy vetélést nem hiszem, hogy könnyebben fel lehetne dolgozni. Mi a véleményetek?