39. héten harántfekvés. Befordulhat még?

"Készülj a legrosszabbra" :DD

Na a kérdezőnek pont erre van szüksége, köszönjük, Emese...

Akkor mondok mást, ismerős gyereke faros volt, megfordították erővel, erre alig bírt megszületni. Kiderült, hogy a nyakán volt a köldökzsinó 4x, és így már nem volt elég hosszú, hogy hüvelyi úton ki tudjon jönni a baba.. gyakorlatilag elakadt félúton, mert a zsinór a nyakánál fogva visszatartotta. Eközben viszont annyi ideig nem jutott oxigénhez, hogy végül epilepsziás lett, a napi 20-30 mikro rohamos típus.

A császár nem akkora dráma.

Esetedben valószínűleg vagy megvárják a szülés természetes beindulását, és hagynak vajúdni 1-2 órát, vagy pedig beindítják a fájásokat infúzióval, és szintén várnak pár órát - a hatás a babára nézve nagyjából ugyanaz lesz. Ez azért szükséges , hogy a baba szervezete is érzékelje a történéseket, és a vajúdás során benne felszabaduló stresszhormonok révén felkészülhessen az éles váltásra, amit a külvilág jelent.

Vagyis nem, nem kapják ki a gyereket minden előzetes "figyelmeztetés" nélkül a pocakodból, hacsak valami élet-halál helyzet nem alakul ki.

A műtét: Kapsz egy érzéstelenítőt a gerincedbe (nem vészes, nyomást érzel és annyi), de attól még észnél leszel. Katétert kapsz, de ezt már is nem fogod érezni. A konkrét műtéti részt nem látod majd, mert egy kb fél méter magas paravánnal eltakarják, de láthatod, amint kiemelik a babát, feltartják a paraván fölé. Aztán letisztítják, megmérik, majd odaviszik az arcodhoz, megsimogathatod, ismerkedhettek kicsit. (Közben ugye téged varrnak össze. Az egész műtét amúgy kb 30-40 perc: 5-6 perc alatt kiemelik a babát, a többi rész a "takarítás", összezárás.) A műtét befejezése után a cicire is teszik kicsit, majd utána pihenned kell pár órát, szigorú fekvésben. Ha ez letelt, felállítanak, és ha azon is túl vagy, megkapod a babát 0-24 órára :)

A felállás az első napokban elég fájdalmas, de 2-3 nap elteltével már meg se kottyan.

Még mielőtt megkapom, hogy igenis mekkora dráma ez annak, aki természetesre készült stb stb, azt tudom javasolni, próbáld kicsit perspektívába helyezni a dolgot.

Nekem eszembe se jutott, hogy császárjaim lesznek, aztán az első baba extrém koraszülöttként, azonnali életmentő császár után született meg.

Na, AZ trauma volt.

A többi gyermekem ezután mind császárral született, és eszem ágában sem volt emiatt bánkódni. Hordoztam őket, szopiztak másfél évig, a kötődéssel semmi probléma, sem az immun-, az idegrendszerükkel vagy bármi mással. Kiemelkedően értelmes, érzékeny gyerekek lettek.

Nyilván én is szerettem volna szép szülésélményt, meg persze egészséges gyereket (mintha az annyira magától értetődne...)

De ha választani kell, gondolom nincs kérdés nálad sem.

A szülés dolgot elengedtem, biztos szép, nekem nem lesz benne részem. Ez van, simán túlélem. ;)