Nem tudom, hogy miért történik ez velem?

Szegénykém...:-(

Igen, Nekem uez volt a tavaly, csak nekem rossz lett az eredményem, el kellett vetetnem a babát, de most megint babás vagyok :-)

Mindenképp beszélj vkivel, akár a védőnővel, biztos annyira megijedtél, hogy rajtad van egy pánikszerűség...de hidd el, minden rendben lesz, a kromoszóma vizsgálat kimutatta volna, ha bármi gáz lenne, TUTI, hogy gyönyrű egészséges lesz a babád.

próbálj megnyugodni, Én biztos inkább a védőnővel beszélnék, bár a dokinak is elmondhatod, és Ő is meg fog nyugtatni, de a védőnőnek talán jobban van erre ideje, hogy beszélgessetek erről.

ne félj, nem fog kinevetni, neki ez a dolga, és meg is értik,szinte minden kismama fél ettől, hogy egészséges legyen a babája...

ne gyötrődj magadban, beszélgess erről mindenképp!

Jobbulást kívánok!

38 h.km.

Utolsó vagyok:

És igen, miért nem kellett menned a 18 heti Uh-ra????

Mnej el mindenképp, ha azon már túl vagy, még mindig elmehetsz a genetikára, ott szuper Uh-os dokik vannak, hogy nézzék meg, minden okés-e.

Én (ciki, nem ciki) de Én is úgy féltem, hogy a genetikán 3x is voltam, mert ott a gép is jobb, és a dokinak meg olyan a szeme, mint a sasnak, és irtó nagy tapasztalata van...

Ezen kívül voltam 4d-n, és minden hónapban maszek dokihoz mentem, aki UH-on is mindig megnézett.

38 hetes vagyok, csak biztos elírtad....:-)

Köszi, hát nekem az Uh-on már látszott, hogy baj van, a tarkóredő érték nagyon magas volt.

Rohantam a genetikára, ott is megUH-zott a genetikus, és Ő is mondta, hogy hát, ez a baba nagyon beteg lenne, sőt, nem valószínű, hogy egyáltalán megmaradna, tuti elvetélnék, úgyhogy el kell vetetni.

De azért, hogy tudjuk mi baja, Nekem is csináltak lepény biopsziát(jaj, de szörnyű volt az is...neked is??), és kijött, hogy egy nagyon ritka genetikai rendellenessége lett volna, és ez csak lányoknál fordul elő...mi meg pont kislányra vágytunk.

1 hét múlva megcsinálták az abortuszt, és rá 8 hónapra terhes lettem.

lelkileg elég nehéz volt, de most azért nagyon boldog vagyok, nem mondom Én sem, hogy egy ici-picit nincs bennem, hogy jaj, ugye, nem lesz gond, meg néha sírok is, ha egyedül vagyok, de kibőgöm magam, és utána megdumálom magam, előszedem a papírokat, elolvasom, hogy minden oké, és ettől megnyugszom.

meg azért is írtam Neked a védőnőt, mert Én is Őt szoktam traktálni a parámmal néha,és tök ari.

Én is rettegek a szüléstől is, de mostmár nincs visszaút, és próbálom magam szuggerálni, hogy majd a légzésre, a dokira, és a szülésznőre tudjak majd figyelni, mert amit Ők mondanak majd, az segít, és úgy könnyebb lesz...

Amúgy mostanában csomó kismamival beszélgettem, akiknke sitty-sutty kicsusszant a bébi, és végülis mindenki utólag élete legnagyobb élményének írja le...szóval mi sem leszünk másképp gondolom.

Figyu, ha nálatok volt több probléma a terhességeknél, szüléseknél, mondd el a dokidnak azt is, hátha mond rá vmit...

Örülök, hogy kicsit lenyugodtál, tényleg nem kéne ennyire félned, főleg, amit a genetikus mondott...

Ja, és mi most is kiscsajt várunk...te meg fiúcskát...tööök jóóó!

Megmozdult már?

huh, nekem már annyit mocorog, kinyomja az oldalam, de Én imádom ezt az érzést...

szió:38 h. km.