Miért történik ez velem? Bővebb lent.

Szia!

Bocsi, de elmosolyodtam :-)

En 33eves vagyok 36+5h kismama, elsö baba.

De en ugy erzem, meg nem vagyok felkeszülve az anyasagra! Mint ahogy, Te is ettöl ijedtel meg szerintem! De szerintem ezen minden kismama atesik, eletkortol függetlenül.

El se tudom kepzelni, milyen anya leszek.

Lehet a hormonokra is fogni, de inkabb felelem a felelösegtöl! De ahogy olvasgattam itt, elmulik es jön a "majomszeretet"! :-)

Szoval nyugi, el fog mulni!

Boldog babavarast!

A másodikat várom, épp mint nálatok, nálunk is házassaág, lakás, nagy-nagy rózsaszín boldogság, jött a lányom is első próbálkozásra én is 24 éves voltam. Mikor pozitív lett a teszt rá pár napra már paráztam, hogy jó ég, biztos, hogy kellett ez, nem kellett volna még várni, és mi lesz, hogy lesz. Aztán ez leülepedett, de az érzés végigkísérte a terhességemet, mindig ott motoszkált a fejemben, hogy nem is tudodm, akarom-e igazán. De mikor megláttam a lányomat minden kétely szertefoszlott. Az újabb kételyek az ébren töltött és átsírdogált éjszakák után tértek vissza, hogy kellett ez nekem! :))) De ez is elmúlik.

Most 27 éves vagyok és 26 hetes kismama a kisfiammal. Már elsőre is ksifiút szerettem volna, de nagyon, de lányt adott az ég, és nagyon imádom, de most mikor mondta a doki, hogy nincs kétség kisfiú, hát elsírtam magam. Most mégis ott motoszkál megint a gondolat, hogy jó ég, de mit csinálok én egy kisfiúval és hogy lesz a kettővel stb. De most már tudom legalább, hogy elmúlik az érzés!

Ezek a hormonok ilyenkor sok mindenre képesek.

Nyugi, nagyon boldogok lesztek a kisbabátokkal!

Szép babavárást!