Akivel a párjuk nem hajlandó szexuális kapcsolatot létesíteni terhességük alatt, pedig semmilyen probléma nem áll fenn, azok hogy élik túl?

Sok választ nem értek,de ez legyen az én problémám...

Mi nem nagyon voltunk együtt a 40 hét alatt,max 3x,de bevallom,se nekem se neki nem volt jó(első gyerek-8 évet vártunk rá,féltettük) nem tudtunk nem gondolkozni közben. Nekem egyáltalán nem hiányzott a szex,az elején a rosszullétek miatt,majd a nagy teher és a meleg miatt. Én 2-3 naponta orálisan kielégítettem a férjemet,mert a mi házasságunk nem az önzőségen és ha "nekem nem jó,neked se legyen jó" elven alapul. Meg persze fél kielégülés,ha látom mennyire élvezi. Tette ezt ő is,de az orgazmustól annyira megfájdult a hasam minden alkalommal,hogy ezt hanyagoltuk. Így,h nekem nem is hiányzott a szex,könnyebb volt bírni. A szülés utáni 8 hetet(sokáig véreztem) viszont már kegyetlen rossz volt kivárni. Már attól "kikészültem",ha rám mosolygott. Azthiszem akkor csattant rajtam a hiánya.

Attól,h nem szeretkeztek,még meg lehet máshogy is oldani,h egymásra hangolódjatok,nem kell feltétlenül behatolásnak történnie.