3. gyerek PRO és KONTRA? Vállaljunk vagy sem?

Kérdező, teljesen jól értettem, hogy mire gondolsz "macera" alatt. Ennek tükrében írtam, amit írtam. Nyilván én is tisztában voltam az általad felsoroltakkal, de soha nem gondoltam rájuk maceraként. A gyereknevelés velejárója, akartam, tudtam, ezt vállaltam. NEM volt kérdés, fel sem merült.

Én ráadásul szerencsésnek is mondhatom magam, mert a 3 gyerek közül az utolsó volt a legnyugisabb, legjobb alvó. Persze, ezt nem tudhattam előre, lehetett volna olyan is, mint a legidősebb, aki majdnem 1 éves koráig minden éjjel minimum óránként ébredt. Az okára nem sikerült rájönni, egyszer csak elmúlt.

Továbbra is fenntartom: ha már nem lesz bennetek az az érzés, hogy nem akarjátok a vele járó apró-cseprő tennivalókat, akkor vállaljatok. Addig ne!

Nézd, babaként még nagyon bevonni amúgy sem lehet, viszont jelen tud lenni. Sokat számít egy "rosszabb" gyereknél is, hogy mibe nő bele. Sokan hülyeségnek tartják, de tulajdonképpen ő az új, neki "illik" alkalmazkodni a már meglévő családi szokásokhoz. Nem szerencsés feladni az addigi életet az új jövevény miatt. Nyilván vissza lehet fogni bizonyos dolgokból, de teljesen feladni nem szabad, mert azt veszitek észre, hogy ő irányít mindenkit. Ha hozzászokik ahhoz az életstílushoz, ami a családban az alap, akkor azt fogja megszokni, az lesz neki is a természetes. Jobb és rosszabb apjai pedig mindenkinek vannak. Egy babának vagy kicsi gyereknek is lehet. Egyszer jobban, egyszer rosszabbul fogja viselni akár ugyanazt a programot is. A nagyobbakkal pedig lehet külön programokat is csinálni: pasis vagy csajos napokat tartani (nem írtad, milyen neműek), addig a kicsivel a másik szülő is el fog boldogulni.

Ez később is jótékony hatású lehet, nekem a mai napig vannak a lányaimmal ilyen csajos programjaim, bár már nagyok (20 és 16). A nagyfiam már teljesen külön utakon jár, mivel 28 éves elmúlt, de a viszonyunk teljesen rendben van, a húgai meg egyenesen imádják.