Hogy vészeltétek át az első 12 hetet, ha féltetek attól, hogy ne legyen baj?

Hamar elmegy az idő,meglátod. Ha azt írjuk ne aggódj,akkor is fogsz. Később is. Én a mai napig parázok,mert volt egy vetélésem már. De már látom a végét talán. :)

29 hkm

Én még elmentem egy "biztonsági" ultrahangra a 10. héten. Egyébként borzasztó rosszul voltam végig, a túlélésre koncentráltam alapvetően, de ha esetleg volt szabad kapacitásom, akkor mantráztam magamban, hogy amíg vér nincs, addig baj sincs. Kissé mániákusan nézegettem a vécépapírt minden egyes pisiléskor, és így lassan de biztosan átvészeltem.

Igazából ez az egész időszak a kivárásról szól. Ha valami baj van, azon nem tudsz segíteni, hiába izgulsz. Idegőrlő az egész, én a 12. heti UH után vettem is egy szívhangmonitort, amit átlag heti 2x használtam is, amíg el nem kezdtem érezni a mocorgását, utána már egyre ritkábban, ahogy egyre gyakrabban adott hírt magáról a pici, ez valamennyire megnyugtatott. Ha vigasztal, most 33 hetes vagyok, néha van, hogy inkább megbökdösöm a hasam vagy direkt úgy fekszek, ahogy tudom, hogy nem szereti, csak hogy érezzem, ahogy mozog, mert teljesen bepánikolok, hogy valami baj van. Szóval nem csak az első 12 hét a stresszes, ez szerintem mostantól az egész életünket végig fogja kísérni.