Szerintetek túlreagálom?

Nos, ami a lelövést illeti, (a válasz nekem szólt) azt terhesség nélkül is megcsinálom:)

Az emberek nagy része tirpák, mindenki tudja aki emberekkel foglalkozik, hogy nagy mennyiségben a kedves emberek csupán csőcselék.

Sajnos a keserű gyakorlat szól belőlem:(

Igenis ki lehet borulni néha.

Nekem az első terhességi hisztim a 15. hét körül volt, a Dzsungel könyve cd-t hallgattuk otthon, amikor sírógörcsöt kaptam a Farkas Vagyok c. számon:)))) nem tudom megindokolni, miért, bár éppen fotóalbumot rendezgettem (a férjem a neten játszott, gyakran vagyunk el így, tök csendben, csak úgy.)

A második hisztim egy idióta Nők Lapja-cikken volt, a múlt heti számban valami hülye luvnya a lehető legaprólékosabban leírja, hogy hogyan vetélt el, hát könyörgöm, ki kíváncsi erre, persze hogy beugrott hogy velünk hogyan történt, azt hiszem, sosem fogom tudni feldolgozni. Na mindegy.

És piszlicsáré dolgokon is össze lehet veszni, a férjemmel a négyéves együttélésünk alatt kétszer vesztünk össze, abból egyszer az volt a kiváltó ok, hogy nem talált egy befőttesüveg-tetőt:))))

Egyébként imádom, nagyon jól tudjuk kezelni egymást, és mivel mentős, jön velem szülni is.

Visszatérve a lelövéshez, ahány kedves vevő közölte eddig (lassan nem tudom titkolni, hogy terhes vagyok,100 centis hassal...), hogy még el lehet ám vetélni, meg hogy az éppen majszolgatott fehér pékárutól rákos leszek, valamint ekkor és ekkor menjek ultrahangra, és túl nagy/túl kicsi/formátlan/ akármilyen hasam van, akartuk-e a gyereket, satöbbi, szóval ahány kedves vevő eddig beleütötte az orrát a magánéletembe, igencsak kedvem támad néha lövöldözni.

De sajna tűrnöm kell, mert a gyed meg a betegszabi baromi kevés, ez utóbbin még életemben nem is voltam, a pénz viszont kell.

És én se vagyok mintaanyuka,mások gyerekeit nem szeretem,a sajátommal is most barátkozom, bár egyelőre úgy tűnik, hogy a Maszat lesz a legtündéribb gyerek a világon, már most nagyon édesen rúgja szét a belső szerveimet.

Persze vannak kivételek a vevők közt is, de sajnos nagyon kevés, vagy annak meg nincsen kedve beszélgetni.

Bocs az offért, ez csak kikívánkozott belőlem:))

Ja, és persze hogy én vállaltam a gyereket, mert szerelmes vagyok életem pasasába, és 32 évesen úgy gondoltuk, megnéznénk, milyen a kettőnk biológiai lenyomata. Mindig csak a munka, unatkoztunk:))

Viszont nem vagyok mazochista, ha fáj valami, nyavalygok.

Bizonyos nyugdíjasok vagy szimpla járókelők meg terhességi hormonok nélkül is fellöknek a busz felé menet/a sorbanálláskor/vagy csak mert nekik úgy tetszik.

Nem igaz?