Ti hogyan reagálnátok, ha a 17 éves lányotok bejelentené, hogy terhes?

Már ne is haragudj utolsó, az hogy te láthatóan nem tanultál biológiát, az a te egyéni szoc.problémád, attól még egy néhány hetes embrió nem lesz egyenértékű már megszületett emberekkel! Egy embrió pedig NEM az unokám! Az csak a te korlátoltságodat bizonyítja, hogy számodra az az egyetlen elképzelhető felelősségvállalás, hogy egy 17 éves gyereket gyerekszülésre biztatsz/kényszerítesz, mindezt a nagy büdös semmire, pénz, lakás, munka nélkül. Szép. Főleg az, hogy nem "engednéd" elvetetni, hanem bármit is akar, meg kell szülnie.... És még te degradalsz más szülőket és te büszkén mered magad anyának/apának nevezni, holott téged aztán még annyira sem illet meg!

Szülésre kényszeríteni egy gyereket, aki saját maga nem akar szülni, óriási trauma. A saját berögzödésed miatt vágnád tönkre a saját gyereked életét, légy büszke magadra! Egyébként csak halkan megjegyzem SENKI nem kényszeríthető szülésre (ahogy abortuszra sem), nem kell a te engedélyed, megadja azt helyetted a gyámügy is. :)

Én itt senki felett sem akarok pálcát törni, de személy szerint hihetetlenül csalódnék benne (és magamban is) ha teherbe esne ennyi idős korában, és ennek tetejébe komolyan meg is akarná tartani. Biztos nem úgy nevelném, hogy azt gondolja ez a normális! Egy XXI. századi lány, aki vinni akarja valamire az életben, nem engedheti meg magának, hogy tiniként gyereket vállaljon, hacsak nincs mögötte BŐVEN anyagi támogatás. Gondolok itt a felső-középosztályra és a gazdagokra.

Ez nagyon, nagyon felelőtlen és meggondolatlan döntés lenne. Különösképpen, ha nincs a képben az apuka. Egy döntés, ami ÖRÖKRE megváltoztatja a jövőjét, az egész életét, és általában nem a jő irányba, ilyen fiatalon. Először is mélyen elbeszélgetnék vele, hogy fog kihatni ez a jövőjére, tanulmányaira, lehetőségeire, az időbeosztására, felvilágosítanám a gyereknevelés nehézségeire, és az áldozatokra amiket hoznia kell, a dolgokról, amikről le kell mondania. Mert abban a pillanatban, hogy eldönti, vállalja, megszűnik gyereknek lenni (még ha jogilag nem is), és el kell kezdeni felelősségteljesen gondolkodni, cselekedni, a gyereke érdekében. Nem kényszeríteném az abortuszra ha akarná a gyereket, de döntés elé állítanám, mivel ő is döntött, és döntéseinknek MINDIG következményei vannak.

1) Ha nem akarja, kifizetném az abortuszt. Egyszerű és kézenfekvő megoldás, minden meg tovább mint régen.

1) Ha megtartaná, AZONNAL ideje elkezdeni felépíteni a saját családját az apukával. Külön albérlet, biztos jövedelem, munkakeresés, hivatalos ügyek intézése. Felnőtt élet. Ha nincsen apuka, és a fenti elbeszélgetések ellenére is van olyan idióta, hogy ilyen körülmények között megtartaná, megmondanám neki, hogy amint 18 éves lesz, el kell költöznie. Ki i fizetném az albérletét pár hónapra. Nem leszek a gyerekének a de facto apja, és eltartója. Ilyenkor szerintem a szeretetteljes szigor a kézenfekvő, nem a dolog elmismásolása, hogy a tinilány élete többé-kevésbé változatlan, és majdnemhogy a nagyszülők nevelik és tartják el a gyereket. Nem úgy van az kisasszony. Felnőtt döntést hoztál, vállald a felelősséget is érte.

Persze lehet, hogy hiába tépem a számat, mivel a kérdező mindenkit elítél, aki más véleményen van. De én ezt tenném.

Persze lehet, hogy vannak, akik "kötelességüknek" éreznék, hogy eltartsák a kislányt és a gyereket. De szerintem ez a szülői gyengeség jele, és ezáltal egy felelőtlen, meggondolatlan, rossz anyát faragtok a lányotokból, ami a gyereknek csak kárára van! Biztosak lehettek benne, hogy a gyerek sokkal inkább lesz a ti gyereketek, mint a lányotoké!

Ez a véleményem, aztán lehet ezzel nem egyet érteni, nem igazán érdekel.