Elvetetnétek egy down-kóros babát?

Amiket írtam sajnos tényleg azok az esetek amikről mélyen hallgatnak még az érintettek is :(

Sokan elfelejtik hogy az a pici nem marad örökre kisbaba, mégha értelmileg nem is lesz fejlettebb.

Én nem játszanék ezzel orosz rulettet. Egy idősödő szülő már nem tudja fizikailag sem gondozni, kordában tartani, ilyenkor jön a kétségbeesés és minden követ megmozgatnak, hogy valahova bevegyék a "gyereket"

Túl sok szomorú, szétesett családot látok és tönkre ment szülőt, testvért, hogy ilyennek kitegyem magam és a környezetem, nem is beszélve a beteg gyerekről. Mert sajnos azt mindegyikük érzi, hogy otthagyták őket. Van amelyik naponta többször kérdezi, mikor jön anya.

Bocsánat, hogy ennyire belementem, de a mai napom is több ilyen kérdéssel telt, jó volt kiírni.

Az a baj, hogy a szűrés csak azt állapítja meg, hogy down szindrómás-e.

Arról már nem ad információt, hogy MENNYIRE sérült?

Nyilván, ha olyan szerencsés, hogy egyszerűbb munkakörben foglalkoztatva ugyan, de önálló életvitelre képes, akkor elég kevesen döntenének az abortusz mellett.

Sajnos sokkal nagyobb arra az esély, hogy nem lesz önálló keresete, az állami támogatás tudjuk milyen "nagyvonalú"... mindemellett a szívproblémák stb. miatt rendszeres egészségügyi ellátásra, illetve folyamatos gyógyszerezésre szorulhat - plusz ha még ez nem lenne elég, sokakat nem lehet egyedülhagyni, tehát azon kívül, hogy el kell tartani egy felnőtt személyt, egy feénőttnek a keresete is kiesik (ismét a nagyvonalú állami ellátásra mutatnék rá).

A bentlakásos intézményekben vanó elhelyezés pedig folyamatos lelkiismeretfurdalást jelentenek a családnak, azon kívül, hogy ha tényleg legalább minimálisan normális helyet akar valaki , akkor bizony keményen fizetni kell... bár a többség a lehetséges elhelyezés megtekintése után inkább úgy dönt, hogy akár a megélhetését is rááldozza, de nem adja be a szerencsétlent. :( és akkor még arról szó sem esik, hogy intézményi elhelyezés esetén is a szülők halála után semmiféle garancia nincs arra, hogy ugyanazt az emberhez méltó életet és gondoskodást kapja, vagy saját vizeletében fog megrohadni 10 év múlva. Nagyon szomorú ez.

Nem, akárhogy gondolkozok: nem tartanám meg.

Az orvosi diagnózis nagyon gyakran téves, és a sérülés lehet, hogy nagyon minimális. A genetikai öröklődési vizsgálatokon alapuló abortuszok kétharmad része olyan babákat pusztít el, akik egyáltalán nem sérültek. Több egészséges babát ölnek meg, mint amennyi sérültet! A mai modern egészségügyben már nagyon sok sérülést korrigálni lehet, mint például a nyúlszájat.

Egy ilyen kisgyermek édesanyja a következőt írta: "

"Milyen társadalomban élünk, ha már egy ilyen apró arcdeformitás is, amit műtéttel könnyen korrigálnak, olyan rendellenesnek mondott, hogy abortuszra ítéli a gyermeket miatta?"

A fogyatékos gyermekek leggyakrabban boldog gyermekek. Mindig drágák és általában szeretnek élni. Fontos tény, hogy

egyetlen értelmi fogyatékos gyermekek szülei által létesített szervezet sem szorgalmazta még az abortuszt.

A fogyatékos gyermekek nem szociális terhek, és az okos és normális emberek nem feltétlenül szociális juttatások.

"Félek, hogy Down-os lesz a babám."

Érdekes videó a témában:

https://www.youtube.com/watch?v=v9svkO0BfT8

"En sokkal jobban felnek pl attol hogy autista gyerekem szuletik, vagy skizofren." - mindenkinek joga van a saját félelmeihez, még ha nem is alapozza meg semmiféle tény azokat. Ugye az autizmus - egész hasonlóan a Down-kórhoz - a legkülönfélébb súlyossággal jelenhet meg, az önellátás képességét nem befolyásoló egészen enyhe formától a napi 24 óra felügyeletet és teljes ellátást igénylő nagyon súlyosig. A skizo viszont kakukktojás, mert ugyan a mai tudásunk szerint szintén nem gyógyítható, de az előzőekkel szemben nagyon jól kezelhető betegség, az érintettek zöme teljes életet képes élni.

Az előbb linkelt videó meg egy nagyon jó példa a lelkiismereti terrorizmusra, egyáltalán nem csoda, hogy valahol betiltották a vele való kampányolást.

(a videót közzé tévő Zaymus Esztert meg ismerjük, ha máshonnan nem: [link] )

Kérdező, a feltett kérdésre pedig IGEN a válaszom... első sorban a család többi tagja érdekében. Mert egyfelől senkit se kényszeríthetek áldozathozatalra, másfelől a család összes megszületett tagja fontosabb, az érdekei előre valóbbak egy magzatnál. Így tehát nyilván nem fogom kockáztatni a párkapcsolatomat, se a megszületett gyerekek jövőét egy magzatért. Ennyi.