Ha a 16. héten kiderülne, hogy Down kóros a baba, elvetetnétek vagy megszülnétek?

Lehet, hogy emiatt sokan elítélnek majd, de én igen.

És leginkább azért, mert ha én egyszer már nem leszek, ki gondoskodna róla?

judy

De nehéz kérdés. Szerintem álláspontot tudok csak neked írni, ami lehet, hogy a valóságban teljesen másként alakulna.

Hallottam nagyon sokszor arról, hogy senki sem tudja, micsoda kincs egy Down kóros ember. Hiszen mindennek örül, minden boldoggá teszi, és ez kihat a környezetére. De mivel sajnos sokszor társul a Down-hoz szívelégtelenség, súlyos szívbetegség, elképzelhető, hogy csak kínszenvedés lenne az élete. A lényeg: nekem van már két fiam, és Isten bocsássa meg, de én elvetetném. Nem tehetem meg, hogy teljesen rá áldozzam az életemet. És ha én meghalok? Bekerül egy intézetbe.... Sokan gondolhatják, hogy satnya kifogás. De én ezt gondolom.

nemreg voltam 12 hetes genetikai UH-n, minden ok, de elotte en is azen elmelkedtem, hogy nem tudnam elvetetni.

De az orvosom ugy fogalmazott, hogy a Down-koros gyerekek mellett nem lehet megoregedni, mert allando odafigyelestigenyelnek,felnott korban is. Neten is megneztem, elkeserito a latvanyuk.

Tehat, szerintem nem konnyu dontes, remelem, n -n ritkan kell ezen toprengniuk a kismamaknak, de a dontes felelossegteljes. Nekem , azt hiszem, nem lenne , szivem, de nem tudom , h viselkednek egy adott szituacioban.

Boldog babavarast!

Lehet, h most lepontoznak, de igen, elvetetném.

Ha én nem leszek már, ki gondoskodik majd a beteg gyerekemről? Az állam? Nna, ha a jelenlegi helyzetet vesszük figyelembe, amikor még a GYES-t is csak rászorultsági alapon akarják osztogatni...

Igen, elvetetném. A szüleimre nem hagyhatom a beteg gyerekemet, ha előttük halok meg; ha utánuk, akkor meg ki gondoskodna róla? A(z esetleges) testvére? Az én beteg gyerekemért én legyek a felelős, ne más! Nem? Egy fiatal férfi/nő nem biztos, h szívesen áldozná fel az életét a beteg testvéréért, akármennyire is szereti. Ez nagy felelősség.

Ha tudnám, h száz évig élek, és tudok gondoskodni egy életen át egy beteg gyerekről, megtartanám, és biztos, h nagyon szeretném. De úgy, h már azon is gondolkodom, h beadjam-e bölcsibe a lányomat 2 éves korában (az anyagiak miatt), nem biztos, h itthon tudnék maradni egy beteg gyerekkel tartósan, vagy fizetni tudnám a speciális iskolát.

Ezek miatt vetetném el.

Szia!

Nagyon nehéz döntés, nekem most lenne 13 hetes a babám, de elhalt, és ez a 12 hetes uh-on derült ki. Én elvetetném szerintem, az előttem leírók okai miatt.

Én pont arra gondoltam, hogy talán azért halt el, mert beteg lett volna..., de lehet csak nyugtatom magam.

Van már egy egészséges kislányom és ez is nagy felelősség, nem ám egy beteg gyermek, mégha nagy szeretetet is tudnak adni. De ha már én nem vagyok?

Sajnálom ami veled történt és remélem jól döntesz.

Amúgy ez már teljesen biztos?

Tudom hogy ez nagyon nehez dolog, de mi a ferjemmel mar az elejen megbeszeltuk, barmennyire is fajdalmas de mi nem tartjuk meg a babat ha beteg. Se neki se nekunk nem adhat teljes eletet. Szoval nem hiszem, hogy szabadna egy beteg babat megszulni.

En elhiszem hogy kedvesek, aranyosak, fejleszthetoek...de nem elhetnek 100%os eletet...mint ahogy a szulok sem.

Szia!

Én azt hiszem, vérző szívvel, de elvetetném, Amellett, hogy ő nem élhet teljes életet, lássuk be a társadalmunk, és az emberek sem a toleranciáról híresek! Természetesen a szülők élete is teljesen megváltozik, állandó odafigyelés, törődés szükséges, és, ha még ,ás betegségekkel is társulna, a szívem szakadna meg, hogy segíteni nem tudok. Szörnyű ezt mondani, de ebben a világban az ember elgondolkodik, hogy mikor és mennyi gyermeket mer bevállalni, akit tisztességesen fel tud nevelni. Hiszen az állam sem a túlzott támagatásról híres, legyen az anyagi, vagy más természetű... Ez egy nagyon nehéz döntés, és tényleg mérlegelni kell!

Bocsánat hogy megkérdezem de hogy merült fel a gyanú,h. már ezen gondolkoznak?

Uh-n látták vagy magzatvízvizsgálat volt?