Elvetetnétek egy down-kóros babát?

Igen.

Abortuszellenes vagyok, de beteg babát nem tartanék meg.

Van már gyerekem, és nekem elsősorban rá kell gondolnom, meg összességében az egész családunkra.

El. Ahogy az 5ös is leírta, ez minden csak nem habos bábos cukormáz.

Súlyos testi és értelmi fogyatékos emberekkel foglalkozok, nagyok sokan downosok, akik picinek még cukik voltak és kezelhetők, aztán felnőttek és bocsánat, de a saját anyjukat próbálták megerőszakolni. Egyiküknek a húgát sikerült is. Nincsenek tudatában természetesen, imádom, szeretem mindegyiket, tényleg tele vannak szeretettel, de nem véletlenül mondtak le róluk.

Nem lett volna könnyebb még azelőtt, hogy megszületnek?

Csak erről nem beszél a kampány.

Semmiképp nem tartanám meg, mert nemcsak az én életemet borítaná fel. Sajnos rengeteg Down-kóros nem képes önállóan ellátni magát, így nekem otthon kellene maradnom vele, a férjemnek pedig eltartania minket és az egészséges gyerekeinket. A beteg gyerek ellátása, fejlesztése és a házimunka mellett minimális idő is alig jutna a testvérekre, a férjemről nem is beszélve. A nagyszülők sem olyan fiatalok már, hogy egész napokra rájuk bízhassam a gyerekeket. Valószínűleg 10 éven belül ők lesznek azok, akiknek segítség kell. Egy fizetésből több gyereket felnevelni lehetséges lenne, de emellett már nem jutna pénz hétvégi programokra, utazásokra, stb. Bűntudatom lenne, ha a gyerekeim azért nem mehetnének állatkertbe, sportolni, zeneiskolába stb. mert a beteg testvérük mellett nekik kevesebb jut. Ráadásul ha mi már nem leszünk, nem szeretném rájuk hagyni az ellátását.

Sajnos egy súlyosan fogyatékos gyerek megszülését én soha nem önzetlen tettnek tartottam. Biztosan nagyon megterhelő és nehéz elvetetni, de emiatt nem venném el a lehetőségeket magamtól és a körülöttem élőktől.