Ha megállítanák, hogy a baba betegen jönne a világra, és nem tudna teljes életet élni, akkor elvetetnétek a magzatot?

Idáig úgy gondoltam ha kiderül bármi rendellenesség, nem vállalnám. Most 16 hetes km vagyok, nem lennék képes elvetetni...itt él bennem, hetek óta... már kötődöm hozzá...

Igaz 39 évesen már másképp látja az ember a lehetőségeit.

Megtartanám.

Számomra már akkor is a gyerekem, amikor terhes vagyok vele.

Egyrészt egy rakás dolgot nem is tudnak kiszűrni.

Másrészt az élet nem kiszámítható.

Ha megszületik egy egészséges gyerekem, és később történik vele bármi (olyan betegség, ami fokozatosan súlyosbodik, pl. izomsorvadás, vagy egy baleset miatt betegszik meg vagy akármi), akkor sem dobom ki az ablakon, hogy "bocs, most már élettel nem összeegyeztethető a betegséged, én csak egészséges gyereket akartam, így nem jó se neked, se nekem"...

Nincs kockázat nélküli élet. Egy beteg gyerek meg is erősítheti a párkapcsolatot, a családot, nem csak "szétrombolhatja" azt, és egészséges gyerekek mellett is tönkre mehet az élet, akár magatehetetlen szülő ápolása vagy bármilyen katasztrófa miatt (tűzeset stb.)

Van már két tartósan beteg gyerekem, bár az ő problémájuk nem annyira súlyos, mégis vannak erősen nehezítő tényezők a közösségbe járás területén.

Én is 39 vagyok és a negyediket várom. Sokat vártunk rá, eszembe nem jutott még genetikai tanácsadásra sem menni vele.

Természetesen megtartanám. Attól mert beteg, még egy élet én bennem. Senki sem öli meg az anyját sem, ha az beteg lesz, na ez pont olyan.

A Down nem a világ vége, ismerem őket. Nem is értem miért gyilkolják őket halomra, de már nem is érdekel a válasz.

Volt olyan ismerősöm, aki 20 éves koráig élt súlyos fogyatékossággal, az ÉDESANYJA (szándékos a nagybetű, mert szerintem egy csodálatos anya itt kezdődik) rajongva imádta. Csodáltam érte. És soha nem mondott olyat, hogy neki ez teher, viszont kiélvezett minden percet, amit a fiával töltött.

Sőt, én is nevelek egy fogyatékos gyereket, akiről csak születés után derült ki, hogy nem ép és soha, de soha nem bántam meg, hogy nekem született, pedig sokat talpaltunk miatta. Imádom.

És igen, megvetem azokat, akik humanitásnak mondják azt, hogy kitépetik a gyereket magukból, miközben csak a saját kényelmük miatt nem akarják vállalni.

Lehet lepontozni.