Hogy mondjam meg neki, hogy mégsem akarom ezt a babát? Mivel nyithatnám fel a szemét?

A barátommal másfél éve vagyunk együtt. Szeretem, de elég sokat veszekszünk, elég "se veled, se nélküled" a dolog az utóbbi időben.

Terhes lettem (hagyjuk a "védekezni kellett volna" szöveget, mert szerintem semmit nem változtat a helyzeten, ha ezzel lesz tele a kérdésem). Vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban már az első pozitív teszt óta, mert nagyon szeretem a babákat, a legjobb barátnőm kislányával is elvagyok órákat, vigyázok rá, meg 1-1 vele töltött délelőtt/délután után eljátszottam a gondolattal, hogy vajon én milyen lennék anyának, meg hasonlók. Viszont még egyetemre járok, elég önző is vagyok, 20 évesen még nem tudnék "bezárkózni".

A terhesség híre óta a barátom teljesen odavan, hogy gyerekünk lesz...

A szüleim kevésbé. Nem szeretik a barátomat, az apám azt mondta, hogyha megtartom a babát, rájuk többet ne számítsak semmiben, minden anyagi támogatásnak annyi és ha bajban leszek, nem fognak kihúzni belőle. Teljesen tőlük függök, nekem nincsen önálló bevételem.

Hiába mondja a barátom, hogy majd ő eltart, meg nem kell lemondanom semmiről (ő 28 éves, elég jól is keres, szóval anyagi problémáink nem lennének). De ha mondjuk 2 hónap után megunja a babázást, akkor nem lenne hová mennem... Ráadásul már összevesztünk azon, hogy ő nem akarja, hogy terhesen/gyerek mellett folytassam az egyetemet, meg hogy miért akarok kibékülni a szüleimmel azok után, hogy így nekem estek. Sőt, tegnap még azon is megsértődött, hogy a két legjobb barátnőmmel elutazom... Annyira összevesztünk, hogy ott is hagytam. Elgondolkoztam, hogyha mondjuk ez már akkor történik, amikor van egy 3-4 hónapos babánk, akkor semmit nem tudtam volna tenni. Csak tűrni, hogy kiabáljon, veszekedjen velem semmiségen.

Arra jutottam, hogy nem vállalom ezt a terhességet. Képtelen lennék bizonytalanságban élni egy babával, kisgyerekkel. Mert ha mondjuk már együtt élnénk, veszekedések nélkül, az más lenne. De az nem együttélés, hogy hetente 3-4 éjszakát együtt töltünk, meg vannak cuccaim nála, meg neki is nálam. Viszont félek a barátom reakciójától...

Mert ő már nagyon beleélte ebbe magát és ő szerintem fel sem fogja, hogy nekem mennyi lemondást jelentene a baba.