Hogy mondjam meg neki, hogy mégsem akarom ezt a babát? Mivel nyithatnám fel a szemét?
A barátommal másfél éve vagyunk együtt. Szeretem, de elég sokat veszekszünk, elég "se veled, se nélküled" a dolog az utóbbi időben.
Terhes lettem (hagyjuk a "védekezni kellett volna" szöveget, mert szerintem semmit nem változtat a helyzeten, ha ezzel lesz tele a kérdésem). Vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban már az első pozitív teszt óta, mert nagyon szeretem a babákat, a legjobb barátnőm kislányával is elvagyok órákat, vigyázok rá, meg 1-1 vele töltött délelőtt/délután után eljátszottam a gondolattal, hogy vajon én milyen lennék anyának, meg hasonlók. Viszont még egyetemre járok, elég önző is vagyok, 20 évesen még nem tudnék "bezárkózni".
A terhesség híre óta a barátom teljesen odavan, hogy gyerekünk lesz...
A szüleim kevésbé. Nem szeretik a barátomat, az apám azt mondta, hogyha megtartom a babát, rájuk többet ne számítsak semmiben, minden anyagi támogatásnak annyi és ha bajban leszek, nem fognak kihúzni belőle. Teljesen tőlük függök, nekem nincsen önálló bevételem.
Hiába mondja a barátom, hogy majd ő eltart, meg nem kell lemondanom semmiről (ő 28 éves, elég jól is keres, szóval anyagi problémáink nem lennének). De ha mondjuk 2 hónap után megunja a babázást, akkor nem lenne hová mennem... Ráadásul már összevesztünk azon, hogy ő nem akarja, hogy terhesen/gyerek mellett folytassam az egyetemet, meg hogy miért akarok kibékülni a szüleimmel azok után, hogy így nekem estek. Sőt, tegnap még azon is megsértődött, hogy a két legjobb barátnőmmel elutazom... Annyira összevesztünk, hogy ott is hagytam. Elgondolkoztam, hogyha mondjuk ez már akkor történik, amikor van egy 3-4 hónapos babánk, akkor semmit nem tudtam volna tenni. Csak tűrni, hogy kiabáljon, veszekedjen velem semmiségen.
Arra jutottam, hogy nem vállalom ezt a terhességet. Képtelen lennék bizonytalanságban élni egy babával, kisgyerekkel. Mert ha mondjuk már együtt élnénk, veszekedések nélkül, az más lenne. De az nem együttélés, hogy hetente 3-4 éjszakát együtt töltünk, meg vannak cuccaim nála, meg neki is nálam. Viszont félek a barátom reakciójától...
Mert ő már nagyon beleélte ebbe magát és ő szerintem fel sem fogja, hogy nekem mennyi lemondást jelentene a baba.
válasza:
válasza:"Miért kell állandóan ezzel takarózni?" - tudod, ez egy rossz ízű kérdés... úgy tűnik, mint ha a világon bárkinek is joga lenne számon kérni, hogy valaki miért, milyen körülmények között esett teherbe... pedig ehhez ugye senkinek semmi köze, és semmit nem befolyásol.
A másik, hogy emberek tetteiről beszélünk, ahol a technikai jellegű hibák mellett mindig jelen van az emberi hiba is. Amit pl az itt szereplő grafikon nagyon szépen figyelembe vesz:
... ugye állíthatod a "megfelelő használat esetén"-re is, meg a "gyakorlatban"-ra is... és mivel emberekről beszélünk és nem robotokról, az utóbbi a mérvadó... és bizony ide tartozik az is, amikor elfelejtődik a dolog...
De ezzel bárki kizárólag önmagának (max a partnerének) tartozik elszámolással, a világon senki másnak.
válasza: válasza: válasza: válasza:Egy ilyen helyzetben nőttem fel.
Ne foglalkozz az itt válaszolókkal, velem se, ha nem akarsz.
De borzalmas gyerekkorom volt, és bárcsak anyám elvetetett volna. Anno előtte állt az élet, felvették egyetemre. Otthagyta, hogy szüljön, apu meg nem engedte vissza. Négyműszakban felmosófejeket gyárt éhbérért. Kiégett.
A házasságuk egy katasztrófa.
válasza:Utolsó, valahogy mégis azt látom, hogy tudtál itt választ írni, ami azt jelenti, hogy élsz még.
Akkor miért is javasolgatod a halált, mint megoldást másnak, hogy annak majd biztos jobb lesz úgy, hogy esélyt sem kap az életre, a későbbi döntésekre?
válasza: válasza:Mennyiség a minőség felett? Akkor mindjárt szülök ötöt, felnőnek krumplilevesen.
10 évesen háztartást vezettem, mert apu még szedni se volt hajlandó magának. 14évesen volt meg az első munkám, hogy csirkeólakat takarítottam éjszaka. 16évesen pékként elhelyezkedtem. Fél év után nyáktömlőgyulladásom lett, a jobb karom azóta sem gyógyítható.
Amikor elvesztettem a munkám apu kirakott. Budapesten lettem prostituált a párom által futtatva. Aztán jött a drog. A 18.szülinapomon a most épp kereszrefeszített Zacher doktorúr fogta a kezem és kérdezgette, miért akarok meghalni. Az életemet mentette meg.
Anyu megözvegyült és megkeresett. Jelenleg családterápiára járunk.
Most akkor meséld el nekem, miért is kellett borzasztó gyerekkort megélnem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!