Hogy mondjam meg neki, hogy mégsem akarom ezt a babát? Mivel nyithatnám fel a szemét?
A barátommal másfél éve vagyunk együtt. Szeretem, de elég sokat veszekszünk, elég "se veled, se nélküled" a dolog az utóbbi időben.
Terhes lettem (hagyjuk a "védekezni kellett volna" szöveget, mert szerintem semmit nem változtat a helyzeten, ha ezzel lesz tele a kérdésem). Vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban már az első pozitív teszt óta, mert nagyon szeretem a babákat, a legjobb barátnőm kislányával is elvagyok órákat, vigyázok rá, meg 1-1 vele töltött délelőtt/délután után eljátszottam a gondolattal, hogy vajon én milyen lennék anyának, meg hasonlók. Viszont még egyetemre járok, elég önző is vagyok, 20 évesen még nem tudnék "bezárkózni".
A terhesség híre óta a barátom teljesen odavan, hogy gyerekünk lesz...
A szüleim kevésbé. Nem szeretik a barátomat, az apám azt mondta, hogyha megtartom a babát, rájuk többet ne számítsak semmiben, minden anyagi támogatásnak annyi és ha bajban leszek, nem fognak kihúzni belőle. Teljesen tőlük függök, nekem nincsen önálló bevételem.
Hiába mondja a barátom, hogy majd ő eltart, meg nem kell lemondanom semmiről (ő 28 éves, elég jól is keres, szóval anyagi problémáink nem lennének). De ha mondjuk 2 hónap után megunja a babázást, akkor nem lenne hová mennem... Ráadásul már összevesztünk azon, hogy ő nem akarja, hogy terhesen/gyerek mellett folytassam az egyetemet, meg hogy miért akarok kibékülni a szüleimmel azok után, hogy így nekem estek. Sőt, tegnap még azon is megsértődött, hogy a két legjobb barátnőmmel elutazom... Annyira összevesztünk, hogy ott is hagytam. Elgondolkoztam, hogyha mondjuk ez már akkor történik, amikor van egy 3-4 hónapos babánk, akkor semmit nem tudtam volna tenni. Csak tűrni, hogy kiabáljon, veszekedjen velem semmiségen.
Arra jutottam, hogy nem vállalom ezt a terhességet. Képtelen lennék bizonytalanságban élni egy babával, kisgyerekkel. Mert ha mondjuk már együtt élnénk, veszekedések nélkül, az más lenne. De az nem együttélés, hogy hetente 3-4 éjszakát együtt töltünk, meg vannak cuccaim nála, meg neki is nálam. Viszont félek a barátom reakciójától...
Mert ő már nagyon beleélte ebbe magát és ő szerintem fel sem fogja, hogy nekem mennyi lemondást jelentene a baba.
" Megtarthatnád a babát, folytathatnád a sulit, és nem kéne a barátodhoz költözni örökre, nem kéne tőle függni. "
Igen, ez lenne a legjobb (bár elég fura lenne, hogy közös gyerekünk van, de nem élünk együtt). Viszont 20 éves vagyok, sosem dolgoztam még. Tehát nagyon minimális támogatást kapnék az államtól, a gyerektartás miatt sem lett még senki milliomos.
Ráadásul a jelenlegi színvonalon csakis a szüleim támogatása miatt tudok megélni... Ha ők nincsenek nekem, sehol nem lennék most.
válasza: válasza:
válasza:Ahogy itt az egyik válaszoló már kifejtette, ez maga lenne a börtön. Teljesen ki lennél szolgáltatva neki, se bevétel, jövedelem, se saját lakás.
A szüleidet meg megértem. Persze nem szép, h zsarolnak, de valamilyen szinten igazuk van, ez egyenes út ahhoz, h elrontsd az életedet és ehhez nem akarnak asszisztálni. Én ilyen kiszolgáltatott helyzetben nem vállalnám.
válasza: válasza: válasza:Én a helyedben elvetetném, mert még egyetemre jársz, a családod nem támogatna, a srác szeszélyeinek nagyon ki lennél téve, még nem vagy egy babára megérve (nem baj, persze, hogy még ki akarod élni magad) stb., és ez így halmozottan öngyilkosság lenne bevállalni a babát.
Apádék meg elásták volna magukat nálam. Én soha nem mondanám a bajban lévő gyerekemnek, hogy rám nem számíthat és soha többé nem akarom látni. Én pumpolnám őket, hogy fizessék az egyetemem (gondolom eddig is ők fizetnék), utána meg pattannék és közölném velük hogy mivel a bajban nem számíthattam rájuk, akkor nincs szükségem rájuk, és amikor ők lesznek bajban, akkor ők sem számíthatnak rám. Ennyi.
Amúgy hány hetes vagy? Ugye tudod, hogy 12. hétig lehet csak elvetetni, utána csak ha beteg lenne vagy veszélyeztetné az anya életét.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!