Hogy mondjam meg neki, hogy mégsem akarom ezt a babát? Mivel nyithatnám fel a szemét?
A barátommal másfél éve vagyunk együtt. Szeretem, de elég sokat veszekszünk, elég "se veled, se nélküled" a dolog az utóbbi időben.
Terhes lettem (hagyjuk a "védekezni kellett volna" szöveget, mert szerintem semmit nem változtat a helyzeten, ha ezzel lesz tele a kérdésem). Vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban már az első pozitív teszt óta, mert nagyon szeretem a babákat, a legjobb barátnőm kislányával is elvagyok órákat, vigyázok rá, meg 1-1 vele töltött délelőtt/délután után eljátszottam a gondolattal, hogy vajon én milyen lennék anyának, meg hasonlók. Viszont még egyetemre járok, elég önző is vagyok, 20 évesen még nem tudnék "bezárkózni".
A terhesség híre óta a barátom teljesen odavan, hogy gyerekünk lesz...
A szüleim kevésbé. Nem szeretik a barátomat, az apám azt mondta, hogyha megtartom a babát, rájuk többet ne számítsak semmiben, minden anyagi támogatásnak annyi és ha bajban leszek, nem fognak kihúzni belőle. Teljesen tőlük függök, nekem nincsen önálló bevételem.
Hiába mondja a barátom, hogy majd ő eltart, meg nem kell lemondanom semmiről (ő 28 éves, elég jól is keres, szóval anyagi problémáink nem lennének). De ha mondjuk 2 hónap után megunja a babázást, akkor nem lenne hová mennem... Ráadásul már összevesztünk azon, hogy ő nem akarja, hogy terhesen/gyerek mellett folytassam az egyetemet, meg hogy miért akarok kibékülni a szüleimmel azok után, hogy így nekem estek. Sőt, tegnap még azon is megsértődött, hogy a két legjobb barátnőmmel elutazom... Annyira összevesztünk, hogy ott is hagytam. Elgondolkoztam, hogyha mondjuk ez már akkor történik, amikor van egy 3-4 hónapos babánk, akkor semmit nem tudtam volna tenni. Csak tűrni, hogy kiabáljon, veszekedjen velem semmiségen.
Arra jutottam, hogy nem vállalom ezt a terhességet. Képtelen lennék bizonytalanságban élni egy babával, kisgyerekkel. Mert ha mondjuk már együtt élnénk, veszekedések nélkül, az más lenne. De az nem együttélés, hogy hetente 3-4 éjszakát együtt töltünk, meg vannak cuccaim nála, meg neki is nálam. Viszont félek a barátom reakciójától...
Mert ő már nagyon beleélte ebbe magát és ő szerintem fel sem fogja, hogy nekem mennyi lemondást jelentene a baba.
válasza: válasza:Azért még gondold át.
Ezek nem olyan nagy viták, amiket leírtál.
Apukád meg iszonyat gáz! Nagy szemétség, hogy így zsarol.
Én inkább a vele való kapcsolaton gondolkodnék el, nem a barátomon. Mert jelenleg kettőjük közül apukád az, aki minősíthetetlenül undorítóan viselkedik.
Nálunk is volt a családban fiatalon "becsúszott" baba. Megtartották és már egy szép, okos felnőtt nő. Még jó, hogy nem akarták elvetetni annak idején :) De ott normális támogató család volt. (nem anyagilag, de egymás mellett álltak)
válasza: válasza: válasza:Igen, éppen ez a gond, hogy ezek nem nagy problémák, a barátom mégis azonnal megsértődik, kiabál, ordít miattuk... És ezek heti rendszerességűek, van, hogy 2-3 napig nem is beszélünk.
A szüleimet is megértem valahol, hiszen ki nem állhatják a barátomat és nem azért taníttattak/taníttatnak, fizették a különóráimat, nyelvvizsgákat, hogy 20 évesen gyereket szüljek és feladjak minden mást. Mert a barátom ezt várná tőlem, hogy ezek után ne tanuljak, ne menjek vissza majd az egyetemre.
És itt nyílt fel a szemem, hogy így teljesen a barátomhoz lennék kötve, egy liter tejet nem bírnék venni a saját pénzemből. Ráadásul ha már most ilyen vitáink vannak, akkor egy baba mellett, stresszesen, kialvatlanul csak durvább lenne a helyzet. Akkor pedig vagy csendben maradnék, nem állok ki magamért, vagy pedig mehetek a híd alá. Pl. decemberben elutaztunk ketten, karácsony előtt kicsit, ott is összevesztünk. A barátom meg közölte, hogy akkor jussak haza, ahogy akarok, mert ő nem visz sehová...
válasza: válasza:Na, de ezért nagyon gonoszak a szüleid.
Nem kéne a barátodhoz kötni magad.
Megtarthatnád a babát, folytathatnád a sulit, és nem kéne a barátodhoz költözni örökre, nem kéne tőle függni.
De a szüleid arra kényszerítenek, hogy a gyerek és köztük válassz. Ez nagyon gonosz hozzáállás a szüleidtől.
válasza:A fő kérdés: hány hetes terhes vagy? Ha időn belül vagy, akkor első lépésként indítsd el a folyamatot, mert hetekig tart mire a végére érsz, közben pedig még bármikor lehetőséged van azt mondani, hogy mégis megtartod.
Pároddal ülj le beszélgetni, mondd el neki őszintén a gondolataidat, talán meg tudjátok beszélni a dolgokat, de az is lehet, hogy összevesztek - mindkét esetben segít dönteni vagy így, vagy úgy.
Azt tudatosítsd magadban, hogy ez a döntés a tiéd, nagykorú lévén senki jóváhagyása nem kell hozzá.
Őszintén szólva én egyáltalán nem támogatom az abortuszt, de olyan férfivel, aki ennyire nem vesz figyelembe engem és nem egyenrangú félként kezel, nem terveznék jövőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!