Egy anya megértheti, elfogadhatja ezt? Vagy inkább ne mondjam meg neki?
Terhes vagyok, de abortuszra megyek.
Anyukámmal mindig nagyon jó volt a kapcsolatom, sosem voltak vitáink, veszekedéseink, mindig is támogatott, mellettem volt. Igazából nincs olyan, amiről ne tudna, ezért sem tudom, mit csináljak... Szeretném beavatni, elmondani neki, viszont ők a nevelőapámmal 3 évig próbálkoztak, hogy legyen egy közös gyerekük, de nem jött össze. Nem lett ettől egyikük sem lelki beteg, vagy ilyesmi, de azért gondolom csak kudarc nekik...
Ezért félek, hogy talán nem fogadná jól, ha elmondanám neki ezt az egészet.
Kérdező, az alapképlet egyszerű: ha úgy érzed, hogy anyukád melletted lenne és támogatna a saját döntésedben, akkor beszélj vele. Ha csak nehezítené a helyzetedet, akkor meg ne, senki nem várhatja el a másiktól, hogy direkt önmaga ellenében cselekedjen.
(nekem spec anyám lenne az utolsó, akivel megbeszélnék bármilyen komoly dolgot, de nekünk eleve rossz a kapcsolatunk, nem úgy, mint nektek)
Nem is kéne feldolgozzad, nem lenne mit, hisz senki nem öl meg senkit! Az abortusz még mindig nem gyilkosság. Neked aztán meg pláne semmi közöd és beleszólásod a már külön eletet élő, felnőtt lányod dolgaiba és döntéseibe. Ha van egy kis esze, akkor meg eszébe sem jutna egy ilyen szentfazeknak elmondani, hogy nem hódolt be az ő elveinek, hanme elmegy, megcsinaltatja aztán kesz.
Másrészt elég szomorú és egyben melyen szánalmas is, hogy kudarcnak eli meg egy anya azt, hogy nem bírta ráerőszakolni a saját akaratát és értékrendjét a gyerekére... Erre tényleg nem lehet mit mondani. Elkeserítő, hogy sok magát igazi, már-már ősanyának beállító nő csak feltételekkel fogadja el a gyerekét/gyerekeit .. Bravó.
A kérdés így hangzik:"egy anya megértheti, elfogadhatja ezt?". Azt hiszem, a kérdésre válaszoltam, a szivem szakadna meg, de természetesen a lányomat ettől még szeretném.
Nem kényszerítettem semmit senkire, szerencsére sikerült olyan embereket nevelnünk, akiknek az abortusz meg sem fordul a fejükben.
"Az eletben a legfontosabb dontes az anyasag"...
Neked lehet.
Oké, értem, hogy a te döntésed, meg minden. Viszont csak javaslom (mást nem is tehetek), hogy beszéld át vele! Ki tudja, hátha átértékeled? És ha azt mondaná, hogy szívesen felneveli ő?
Nem azért mondom, mert abortuszellenes vagyok, csak kicsit érzékenyen érintett mikor olvastam, hogy főiskolás vagy. Azért, mert az én anyukám szintén az volt, és 3 évig a mama nevelt, míg anyu befejezte a sulit, munkába állt, és magához tudott venni. Illetve akkor is látogatott szinte minden nap, nem úgy kell elképzelni, hogy teljesen lepasszolt. Szóval ha ő is így gondolkozott volna mint te, akkor én most nem lennék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!