Egy anya megértheti, elfogadhatja ezt? Vagy inkább ne mondjam meg neki?
Terhes vagyok, de abortuszra megyek.
Anyukámmal mindig nagyon jó volt a kapcsolatom, sosem voltak vitáink, veszekedéseink, mindig is támogatott, mellettem volt. Igazából nincs olyan, amiről ne tudna, ezért sem tudom, mit csináljak... Szeretném beavatni, elmondani neki, viszont ők a nevelőapámmal 3 évig próbálkoztak, hogy legyen egy közös gyerekük, de nem jött össze. Nem lett ettől egyikük sem lelki beteg, vagy ilyesmi, de azért gondolom csak kudarc nekik...
Ezért félek, hogy talán nem fogadná jól, ha elmondanám neki ezt az egészet.
Ezzel úgy vagyok, hogy az ő élete, az ő döntése. Ha az én lányom kerülne ilyen helyzetbe (még nem aktuális), akkor neki kell döntenie. Minden esetben támogatnám. Akkor is, ha elveteti, mert mégis csak az ő életéről van szó, és akkor is, ha megtartja, mert mégis csak az én unokám.
Kicsit mind a két esetben örülnék is, szomorú is lennék, elvégre nem így tervezte a dolgot.
De ha kiderül, hogy nem védekezett, és úgy esett teherbe, akkor a fejét letépem.
Ez KIZÁRÓLAG a te és a párod döntése, de ugye a végső szó nyilván a tiéd! Szóval senkinek nem tartozol beszámolni valóval. Te ismered anyukádat, ha jó a viszonyotok és szerinted ezt is meg tudod beszélni vele, akkor mond el, ha nem, akkor meg ne. Felnőtt ember vagy, megvan a saját életed, amiben te hozod a döntéseket. Ha valaki alapból abortuszellenes, akkor nyilván neheztelni fog és nehezebben viseli el, ha a lánya abra megy, de a szülőknek SEMMI köze és beleszólása nincs abba, hogy a lányuk megszüli azt a magzatot vagy sem! És ha ilyen miatt (mert a lánya más értékrendet vall és nem egyezik a véleményük) kevésbé fogja szeretni a tulajdon lányát, az meg nézzen mélyen magába szerintem... Nem szabadna feltételekhez kötni a szeretetet! Ha azt csinálod, amit én is tennék, úgy ahogy én is tenném, akkor szeretlek-imádlak, ha nem, akkor meg bevágom a sértődöttet.
Tudom, hogy pl én anyum mellettem lenne MINDIG, tehát ha abra mennék is és nem szólogatna be és nem szeretne kevésbé, de nem feltétlen mondanám el neki, mert ez az ÉN életem, nem kell minden részletéről tudjon.
#21-es te meg inkább kezeltesd magad vagy esetleg tanulj meg a kérdésre NORMÁLISAN és bunkózás nélkül válaszolni!!
Mi a jó fenéért lenne joga tudni róla???! Nem, egyáltalán NINCS joga tudnia róla, csak ha a lánya is úgy gondolja és elmondja neki. Pont. Ennyi erővel hívja fel akkor is az anyját, mikor a párja pl nem beleélvez, hanem a hasára?? Hisz azokból a spermácskákból is születhetett volna unoka, ha nem csúnya, roppant gonosz módon a hasára v pl zsepibe élvez a barátja.. Ne beszéljetek már baromságokat!
És de, az a pár hetes embrió még csak egy sejtcsomó, ami fájdalmat sem érez! Szüld már meg 8-9 hetesen, amikor elvégeznék az abot, szerinted életben maradna akár 5 percre is? Teljesen fejletlen, cseresznye nagyságú sejtek halmaza, ami önmagában létezni képtelen.
Mégiscsak az anya élete? Ezért lehet abortuszra menni? Igen, az anya élete is. De a babáé is. Nemcsak lenne az ő élete, hanem már az.
Le lehet pontozni, fel lehet háborodni. Feministának tartom magam. De annak is tudatában vagyok, hogy megszülettem. És mint látom, itt mindenkit engedtek megszületni az ab-ot (is) támogató hozzászólók közül. Én hálás vagyok, hogy az anyám az életemet választotta, nem a halálomat. Ha nem akart volna is felnevelni, örökbefogadás, gyerekotthon... A halálnál minden jobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!