Akinek volt egy vagy több abortusza?

Nem, nem gondolok rá. Inkább arra, hogy ha megtartottam volna, hol lenne az életem. Sehol.

A megélhetésért küzdő egyedülálló anya lennék albérletben.

Ehhez képest boldog családban élő feleség és anya vagyok, jó munkahellyel, saját családi házzal ( 4 éves a fiam).

Teljesen kisiklott volna az életem, ha nem így döntök 19 évesen. Nem bántam meg soha a döntésem. 14 éve történt.

Gondolok rá, és most lenne 8 éves. Ha megtartottam volna, akkor csak szenvedtünk volna másoknak kiszolgáltatva, akik ezzel visszaélve abba is beleszóltak volna, hogy mikor kényszerítsem(!!!) rá a bilire, mert már ideje lenne másfél évesen, vagy ne vegyem fel, ha sír, legalább tágul a tüdeje. És ez a saját családom!

Most is beleszólnának, ha engedném, de megtehetem, hogy elkussoltatom őket, mivel megvan a saját egzisztenciám. Akkor nem lett volna. A minimálisat sem tudtam volna biztosítani számára.

Tehát kettősség van bennem, mert valahol megbántam, valahol nem. Ettől függetlenül szerettem volna normális családot és gyerekeket, és lett is. Mondjuk csak egy fiam van, de azért nem vállaltunk még egyet, mert 38 évesen már élni szeretnék és a fiammal, férjemmel jól érezni magam, nem megint 9 hónapig lemondani mindenről, aztán meg megint csak 2 évig lemondani mindenről, mert nincs ki vigyázzon a gyerekre.

Utolsó és te mégis ezt honnan veszed? Kisujjadból szivtad? Itt többen is leírtuk, hogy NEM gondolunk rá. Mert igyis van. Én soha nem gondoltam rá és nem is bántam meg. Nálam jobban pedig, ha megfeszülsz se fogod jobban tudni.

És most kapaszkodj meg, bűntudatom sem volt, pedig nem azért vetettem el, mert beteg lett volna. Vedekeztem mégis terhes lettem, gyereket viszont soha nem akartam, így hat elvetettem. Nem tudom miért kéne buntudatom legyen, de ezzel is mellefogtál. Legközelebb ne beszélj más nevében, csak a sajátodéban!