Megtartanátok, ha kiderülne, jogy down szindrómás?

A párommal mindketten azt mondjuk, hogy nem.

Nem véletlenül vannak ezek a vizsgálatok. Minden ember megérdemli, hogy egészségesen, teljes életet éljen. Ez a Down-szindrómások esetében nem tud megvalósulni, akárhogy is nézzük. Vannak ennek a betegségnek is fokozatai, és egy ultrahang, vérvétel nem fogja kimutatni, hogy mégis milyen súlyos lesz nála.

Az anyagiak még meglennének, de energiám biztosan nem lenne rá. Ez most lehet önzőségnek néz ki, de ez az igazság. Arról nem is beszélve, hogy van már egy egészséges kislányunk, és őt sem tenném ki ennek. Akkora odafigyelést, foglalkozást igényelnek, hogy időm nem lenne a másik gyermekemre sem, és a páromra sem.

Ettől függetlenül tisztelem azokat az édesanyákat, édesapákat akik teljes vállszélességgel vállalják így is, és szeretetben felnevelik.

Kedves Kérdező! Nemrég volt egy hasonló kérdés, sok érdekes információ található a kommentekben. :)

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhe..

Amelyik válaszoló szerint minden down-os teljes értékű életet tudna élni, sőt még dolgozni is, az mégis hol él ? Magyarázd meg, hogy hol tudna ez a rokonunk dolgozni :

- 30 évesen kb 3 éves szinten van

- nem tud karikát sem rajzolni, nemhogy írni és olvasni

- nincs esze felvenni a telefont vagy telefonálni bajban, pedig csak egy gombot kéne megnyomnia vészhelyzet esetén is

- nem volt esze segítséget kérni, mikor az őt egyedül nevelő nagypapája elesett. Egy szomszéd valamiért átment másnap szerencsére

- wc takarítás kell utána, mert mindig összesz@rj@ még a deszkát is

- kiskorában ő is agresszív volt

- felöltözni sem tud egyedül, a fürdésről már nem is beszélve

Elhiszem, hogy vannak viszonylag értelmes down-os emberek is, de semmi garancia rá, hogy a tied is olyan lesz.

Nekem soha nem kéne értelmi fogyatékos gyerek, főleg nem egészséges gyerek(ek) mellé. Eleget láttam milyen velük az élet. A tesóm is megtapasztalta, akinek varrni kellett a betört fejét, mert egy ilyen gyerek fejbe dobta téglával. Csoda, hogy nem ölte meg a tesómat.

Nem tartanam meg. Azt se ertem, hogy a sulyos testi es szellemi fogyatekos babaknal miert nem jatszhat kozre az eutanazia, hisz ha az ember nem probalna szegenyeket foggal-korommel megmenteni, a termeszet egy ido utan ugyis dolgozna. Lehet kemeny valasz, de nekem sajnos a testverem beteg, nekem jo gyerek korom volt a csaladom maximalisan odatette magat, de sokan masok nem ilyen szerencsesek. Apuka a tobbsegnel lelep, nincs ido a tobbi gyerekre es akkor meg ott van a tarsadalmi eliteles(volt reszuk boven lenezo,sajnalkozo, megveto pillantasokra es viselkedesre. Nem hiaba, az ember a leggusztustalanabb leny a Foldon ilyen szempontbol.)

Szoval nem es nem. Nem akarom ujra atelni, igy is elore felek a gyerekvallalastol is.

"az ember a leggusztustalanabb lény a Földön "

Ezzel a résszel egyetértek.

Nem.

Láttam elég Down-kórost, önkéntesként, akikre azt mondták, hogy jól funkcionálnak.

És itt, az abortusz vagy nem témában, nagyon csodálkozom, hogy nem nyilatkoznak azok, akik egészséges gyerekektől szabadulnának meg kényelmi okokból.

És azok sincsenek itt, akik azért javasolják másoknak a gyerekeiktől való megszabadulást, mert nem akarnak a befizetett adójukból más gyerekeire költetni. Most miért nem szólnak, hogy csak az tarthassa meg a tudottan beteg gyerekét, aki föl tudja mutatni a gyerek egész életére szóló bankszámlát?

A kérdés maga is hamis. Mi az, hogy az egész család életét megváltoztatná? Vegyük figyelembe az összes többi többszáz embert, akikre szüksége lenne egész életében. És nekem ne tessék a mosolygó aranyos képekkel jönni, mert láttam a másik oldalát, heti néhány órában, és az is elég volt.

És talán az lenne a megoldás. Hogy a tizenéveseket fel kéne készíteni a hasonló döntésekre, hogy tapasztalatban lássák, hogy mit jelentene egy ilyen gyereket vállalni. Hogy a Baltazár színház egy jó cirkusz, és hogy a "teljes értékű élet" nekik igazából mások teljes alátevését jelenti.

Persze, megértem, hogy azoknak a szülőknek, akiknek véletlenül úgy alakult, kell valami vigasz, sok segítség, és hogy megpróbálják igazolni magukat. DE azért legyünk őszinték, könyörgöm.

Az a rengeteg ember pontozza felfelé a megtartós válaszokat, aki beteg gyermeket nevel. Mert nem derült ki az elején, mert alábecsülték a velük járó feladatokat.

Ott a beteg gyermekük, tök mindegy, hogy autista, downos, törpe vagy testi fogyatékos.

Ha már ott van, muszáj arra gondolni, hogy ez az élet nem sz.r, különben mind beleroppanának.

Egyébként én a teljes élettel való pedálozást sem értem.

Mi számít teljes életnek? Munka, házasság, gyerek? Rengeteg ember eltartatja magát háztartásbeliként, sokan egyedülállók vagy elváltak és rengeteg embernek nem lehet gyereke, vagy nem is akar.

Szerintem ugyanolyan teljes élete lehet egy kevésbé súlyos downosnak, mint a nyomortelepen élő cigánygyereknek.

Lehet, hogy otthonban fog élni, de az lesz az ő közössége, a sok hozzá hasonlóval, ahol talán még párt is talál valamennyi időre. Nem fog étterembe járni, nem ugrik le a sarki boltba cigiért, nem nyaral a tengerparton, de rengeteg egészséges ember nem teszi ezt meg. Szerencsére az értelmi fogyatékosságnak van egy nagyon kellemes része is, hogy ők nem látják, hogy az életük lehetne jobb. A saját világukon belül teljes életet élnek, nincs igényük másra. Van egy klassz régi film is erről.

Én sem tartanám meg a downos babát, de ha utólag derülne ki, nem nyomorítanám meg az egészséges gyerekem életét. Egy darabig velünk élne, utána szépen lassan szoktatnám az otthonhoz, amit a pénztárcámhoz mérten választanék. Nem hiszem, hogy az a legjobb, ha a szülővel marad a gyerek, hisz az a feladatunk, hogy felkészítsük őket a rájuk váró életre. Ha egy nem egészséges gyerek nem fog tudni önállóan élni, akkor bizony arra kell szoktatni, hogy tudja a legtöbbet kihozni az otthonból.

Ahogy nő, egyre többször vinném egyre hosszabb időre. Az ő közössége, ő ott nem más.

Nem tudom megérteni azokat, akik maguk mellett tartják a beteg gyereket, hogy aztán idegen helyként csöppenjen az otthonba, naná, hogy tiltakozik.

Felnőttként minden 2. Hétvégén programot szerveznék neki, és hetene 2x meglátogatnám.

A kulcs az, hogy ebbe nőjjön bele, mint az egészséges gyerekeknél már bölcsisként hozzászoktatjuk őket az idegenek felügyeletéhez.