Nőgyógyásznál hogy lehet közölni, hogy terhes vagy és nem akarod megtartani a babát? Vagy így egyszerűen bemegy az ember, megkérdezik mi a panasza, és kezdheti ezzel?

Az abortusz nem egy igényelhető szolgáltatás, mint például a ruhatisztítás. Törvényi szabályozása van.

1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről1

5. §9 (1) A terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.

[link]

Tőlem sem kérdezték meg, és nem értem, miért kell lepontozni, akitől nem kérdezte meg az orvos. Ő hibázott, nem? Az ő mulasztása, mi erről nem tehetünk!

Nem tudom, a többi esetben hogy volt, tőlem talán azért nem kérdezte meg, mert boldogan mondtam, és látszott rajam az öröm. Azóta sem kérdezett semmi ilyesmit.

#14 A döntés kizárólag a terhes nőé, amit nyilván te is tudsz.

Mit jelent a „súlyos válsághelyzet”?

A Magzatvédelmi törvény (Mtv.) szerint:

„Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.”

Fontos tudni, hogy senki nem jogosult vizsgálni, hogy a „válsághelyzetet” mi indokolja. Nem is lehetséges, hiszen erre nem lehet megfelelő objektív mércét találni, mivel egyéni élethelyzetekről van szó. Mindenki maga jogosult eldönteni, hogy az adott helyzetet hogyan tudja megoldani. Tehát amennyiben a nő úgy ítéli meg, hogy ilyen helyzetben van, azt senki nem kérdőjelezheti meg.

Az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal tájékoztatása szerint – melyben a 2001-től 2010 ig terjedő adatokat aggregálja – a válsághelyzet okaként első helyen az anyagi helyzet, másodikként a párkapcsolati probléma, harmadikként pedig, hogy az érintett nem szeretne több gyermeket vállalni.

[link] valsaghelyzet

Még csak 10 éves voltam, amikor beleszerettem egy fiúba, aki tőlem 3 évvel volt idősebb. 14 voltam, amikor elkezdtünk járni. 16 évesen teherbe estem tőle. Mindenki ellenezte, hogy megtartsuk a babát. Apámnak nem is mertük elárulni. Az ő szülei kiröhögtek, azt mondák, az ők fiuk még túl fiatal a családalapításhoz.

Éjjel-nappal csak sírtam. Anyám azzal nyugtatott, hogy az még nem baba, csak néhány csepp vér lesz az egész. Akkoriban még nem volt internet…

Mindenki azt mondta, hogy csak az én érdekeimet tartják szem előtt. Hazudtak! Mindenki a saját kényelme miatt döntött így. Senki nem akart a gyerek okozta kényelmetlenségek miatt változtatni az életén.

Amikor magamhoz tértem az abortusz után, úgy éreztem, mintha kitéptek volna a lelkemből egy darabot.

Elkezdtem templomba járni, hogy békére leljek. Sokat imádkoztam. Egyszer egy látomásom is volt. Egy hang azt mondta nekem: „mami, én látlak téged!’ Én megkérdeztem: mit tehetnék érted? A válasz így hangzott: „Nevezz el, hisz nincs nevem”. Megkérdeztem: „Milyen nevet szeretnél?” – „Arina, (az én nevem pedig Marina) de M nélkül, mert nekem nincs mamim.”

Nagyon sokat sírtam. A fiúval szakítottunk. Később elvett egy nőt, akinek már volt egy gyereke, de közös gyerekük nem született.

Én hála Istennek, amint gyereket akartam, teherbe is estem. Most, hogy már van egy lányom, igazán értem, mi is az a gyerek; kérlek titeket, ne öljétek meg a gyereketeket, ez a legértékesebb, ami egy ember életében lehet. Bárhogy is alakuljon, Isten segít!

Már 20 év eltelt az abortuszom óta, de még mindig úgy sírok miatta, mintha tegnap történt volna. A gyermekem most 19 éves lenne. Úgy szeretném átölelni őt, térdre borulni, bocsánatot kérni. Attól, aki nincs. Attól, aki miattam nincs.

Tudnotok kell, hogy a pénz nem számít. És az emberek véleménye sem, pletykálni mindig fognak rólatok, bármit is tesztek. De a gyereketek élete mindennél fontosabb. Tartsátok meg! Könyörgöm!

Marina, 35 éves

Kedves kérdező!

Rágörcsölni nem kell, de azért egyáltalán nem biztos, hogy annyira könnyen fog menni az egész. Mármint úgy értem, abban az esetben, ha érző szívű, női ösztönökkel és lelkivilággal megáldott nő vagy.

Akkor lehet, hogy nem fog könnyen menni. Ahogy írsz róla, abból azt gondolom, most még nagyon nem éled át, mit jelent az abortusz valójában. Sajnos én is sokkal később fogtam fel, mint kellett volna, de akkor ugye már késő volt.

Van persze, aki utólag is úgy érzi, helyes döntés volt az abortusz. Szerintem ő vagy eléggé hideg és érzéketlen, vagy valamiért nagyon el kell nyomnia magában az érzéseit. Sok ilyen ok/helyzet létezik.

Van, aki hetekkel vagy hónapokkal később kezd el bánkódni.

Van, akinek szépen lassan áll össze, hogy ő a saját pici babáját ölette meg.

Van, akinek egyszercsak, mint derült égből a villám üt be a felismerés, hogy eldobott magától valakit, akivel nagyon szerethették volna egymást.

Én 16 éve bánom nagyon az akkori döntésemet, pedig testi szövődménye nem lett, 3 gyönyörű gyerek anyukája lettem, de lelkileg iszonyú nehéz az a tudat, hogy anno így döntöttem és hogy ez visszafordíthatatlan.

Meg szabad kérdezni, hogy te miért nem akarod megtartani?

Nekem 2 barátnőm, akiknek volt abortuszuk mondták, hogy tőlük megkérdezték, hogy megtartják-e vagy sem. Szerintem ezt amúgy is így kellene.

Egyébként Léna ne beszélj már baromságokat, a kizárólagos döntés a nő kezében van és az égvilágon semmilyen okot nem kell felmutasson ahhoz, hogy elvetesse a magzatot. Ha akarja, úgyis el fogja vetetni és kész.

Marina te meg tegyél már meg egy szívességet és ne ctrl+c ctrl+v-zd már be ezt a szarsagot minden nyamvadt kérdéshez, mert iszonyat fárasztó és szánalmas. Plusz köze nincs a kérdéshez. Ha meg nehezedre esik értelmes választ írni, gorgess tovább és ne fáraszd a népet. Köszi..