Elvetetnéd a gyereked ha a párod nem akarná?

"Nem kefelek olyannal akitol egyaltalan nem akarnek gyereket."

És aki egyáltalán nem akar gyereket? Soha?

Fogózz meg! Olyan is van.

Az akkor soha ne keféljen?

Nem, ha én szeretném, nem vetetném el.

Viszont ezt azért csak megbeszéltem volna vele, mielött összekötöm vele az életem. Hogy kell gyerek, vagy sem.

Én nem szülnék egyedül magamnak. De ha szülni szeretnék, csak olyannal költöznék össze, aki ebben benne van.

"Az akkor soha ne keféljen?"

Ha ferfi akkor mast nem nagyon tud tenni. Ha no akkor nyilvan elvetetheti.

Ezért van manapság ennyi szar kapcsolat, mert az emberek képtelenek beszélgetni egymással. Ahelyett, hogy itt írogatsz gyakorin vadidegeneknek, inkább ültesd le a csávót és beszéljetek. Mondja el, hogy mi a baja. Megijedt? Semmi gond! Elég sokan bepánikolnak tervezett terhességnél is, nők is, nem csak férfiak. Nincs ezzel gond. Le kell ülni és meg kell beszélni.

Ha terveztétek a gyereket, a körülmények adottak, te is szeretnéd, akkor ne vetesd el. Apuka meg szedje össze magát.

Nem értem nőtársaimat. Akik kidobnák a férjüket, ha ő nem vállalja a babát, azok tenyészcsődörnek tartja a párját, aki vagy utódot nemz, vagy mehet? :(

Nem tudom, nekem ennél több a párom :(

Amit nem értek az ilyen jellegű kérdéseknek, hogy ezekről nem esik szó 2 ember között? Egy komoly kapcsolatban vagy házasságban azért szokott szó esni arról, hogy kinek mik a tervei ezen a téren.. Akar-e gyereket, ha igen mennyit vagy akármi.

Na de a lényeg: ez a patthelyzet, ugyanis ha a nő ragaszkodik, h neki kell a gyerek, a férfi pedig ahhoz, hogy nem, akkor ebből sok jó nem fog kisülni. Én mondjuk személy szerint nem adnám fel és dobnam kukába a jól működő kapcsolatomat egy pár hetes embrió miatt. A párom nekem annál többet ér, semmint hogy egy magzatot elé helyezzek. Ott vagyunk egymásnak jóban-rosszban, szeretjük egymást és ahol tudjuk segítjük is egymást, tehát ezt nem adnám fel. Ha a nő annyira gyereket akar, hiába hogy a párja nem, akkor vállalja, hogy jó eséllyel egyedül neveli fel, ugyanis senkire nem lehet rákényszeríteni, hogy már pedig akarja és vállalja azt a gyereket. Tehát ha neki ér ennyit, hogy oda a kapcsolatnak és egyedül kell felneveljen egy gyereket, akkor persze tartsa meg... Egyéb esetben meg át kellene alaposan gondolni. Apara is szüksége van a gyereknek!

#39, másként mégis hogyan oldjuk meg? Tudod, az a baj, hogy az se segít, ha az ember eleve kihagyja az abortuszt gyilkosságnak tartó nőket az életéből, sajnos a terhesség elég gorombán képes átprogramozni a női gondolkodást, líraibban szólva "felkészíteni az anyaságra"... az én EXem is egy tökéletesen döntéspárti ember volt, semmiféle elítélés nem volt benne a legális abortusszal szemben... ehhez képest teljesen másként viselkedett a terhessége alatt, utólag meg már szabhattuk, hiába látta be, hogy csúful kiszúrt velem... se jó megoldás nem volt, se visszaút.

( legdrámaibb meg az, amikor erre a környezet még rá is tesz a "majd, ha a karjában tartja, majd..." látnokoskodással

Vagy hát ez a blogbejegyzés is hasonlóról szól:

[link]