Beteg férj két gyerek mellett te megtartanád a magzatot?

Hát én nem, mert tudom, mit jelent egy beteg embert gondozni, vele egy fedél alatt élni.

De mindjárt jönnek a magzatvédők, akik majd elmondják, hogy a magzati élet mindent felülír, és mindennél fontosabb.

a babát nem lenne szívem elvetetni, főleg, hogy tervezett. De segítséget kérnék anyagilag a férjem kezelésére. Ilyenkor nagyon össze tud fogni a rokonság, ismerősök. Közös erővel biztosan össze tudnánk szedni a pénzt a kezelésre. Nem csinálnék belőle büszkeségi kérdést, inkább segítséget kérnék, és minden tőlem telhetőt megtennék a családomért.

Az, hogy nem tudnék orvost fogadni, nem tartom olyan nagy problémának, fogadott otvos nélkül is simán ki lehet hordani a babát és megszülni.

Ez ugyanolyan, mint a "megtartanád-e a gyereket, ha a terhesség alatt meghal az apja". Arra is érkeztek a persze, ajándék.

De ahogy arra, erre is azt mondom, csak ha egyedül is el tudom tartani.

Barátnőd nem tudja, a meglévőkkel se biztos hogy kijön, így nem. Biztosítást se tudnak már kötni a férjre, pedig az ilyenkor jól jött volna.

Ezt szerintem csak a házaspárnak van joga eldönteni, senki másnak.

Sokkal összetettebb kérdés, mint ami két sorba belefér.

Azt tudom, hogy én képtelen lennék belenyugodni, hogy a férjem beteg, és talán meg fog halni. Az utolsó utáni percig is úgy lennék vele, hogy meg fog gyógyulni. Bármi áron.

Az sem elhanyagolható kérdés, hogy ő mit szeretne. Ilyenkor hatalmas motiváció, hogy a babának is szüksége lenne rá. Ha ő meg akarja tartani, de mégis elvetetik, akkor az nem csak lelkileg, hanem testileg is ki fog hatni.

Megint más, ha mindketten azt mondják, hogy ezt a gyereket így most nem vállalják, és egyikük sem fog még évekig ezen tipródni.

Az az egy egészen biztos, hogy senkinek az ég világon nincs joga felettük ítéletet mondani, bárhogyan is döntenek. Kizárólag kettejük legbensőbb magánügye.

Második vagyok. elég szomorú, hogy kapásból lepontznak, pedig csak azt írtam meg, én mit tennék. Nem magvazvédőként, hanem anyaként. egyet értek az előttem szólóval, hogy ahol kettőnek van helye, ott elfér a harmadik is. DE! nem ítélek el senkit amiatt sem, ha nem úgy dönt, mint én, ez egy nagyon nehéz szituáció, sok apropója van, pl milyen rákja van, hanyadik stádium, továbbá az sem mindegy, hanyadik hétben van a kismama.

Én magamat ismerve nagyon hamar elkezdtem kötődni a babámhoz, amikor teherbe estem. Ha ilyen szituációba kerülnék, mint a kérdező barátnője, nagyon nagy tragédiának élném meg, ha elveszteném esetleg mindkettőt, a férjemet is meg a babámat is.

2-es,

Gondoztam én a nagybeteg férjemet 3 évig. És nem, nem újszülöttnek való közeg volt az otthonunk.

Rokonok, ismerősök?

Ettől mindig meglepődöm. Jó barátaim vannak, rendes rokonaim, akikre mindig számíthattam, és számíthatok.

Na, dehogy pénzt kérjek tőlük? Mennyit és meddig?

"Én megtartanám....Ahol 2-nek van helye, ott 3 is elfér, ez pedig saját tapasztalat."

Tudom, tudom. Vannak ilyen tizenszázalékos hozzászólók, akik mindig, minden esetben megtartanák.

Ha kettőnek helye van, elfér a harmadik is?

Miközben az egyik haldoklik, a másik meg átesik a fején, hogy helyt tudjon állni, és közben ne dilizzen be?

Tudja a fene, amikor éjszaka mentőt kell hívni, és rohanni kell, basszus, mit csinál az újszülöttel?