Ti mit tennétek ha terhesek lennétek és nem tudnátok örülni neki?

Kedves barátnő!

Én mindenképp arra bíztatnám ezt a nehéz helyzetben lévő anyukát, hogy a házassága és a két pici gyereke érdekében próbáljanak mindenképp olyan döntést hozni a férjével, amiben maximálisan ki tudnak egyezni. Nehogy elsiessék! Én sok előttem szólóval egyetértek abban, hogy az általad leírtak alapján most biztos nehezére esik belegondolni, hogy 3 gyerekes anya legyen, de ha elveteti úgy, hogy a férje szíve szerint megtartaná, abból nagyon nagy baj lehet.

Nekem anyukám kétszer is teherbe esett spirállal, mikor már ketten voltunk tesók, és mivel a doki azt mondta, hogy így veszélyes megtartani (ez a 80-as években volt), apukám rákényszerítette, hogy elvetesse őket. Anyukámat ez nagyon megviselte, azt mesélte, a másodiknál már sikítozott, hogy ne, ő meg akarja tartani. Engem nagyon megrázott, mikor ezt elmondta.

Persze itt fordított a helyzet, de ha a férj nem szégyellne férfi létére sírni és jelenetezni, lehet, hogy ő is ezt tenné.

És ha pl. a két gyerekük később valahonnan megtudná, rájönne, hogy az anyukájuk megölette a kistesójukat, lehet, hogy nagyon kikészülnének.

Nemrég mesélte egy kedves ismerősöm, hogy egy kisfiú véletlenül meghallotta, hogy a szülei el akarják vetetni a kistesóját, mire írt egy búcsúlevelet a szülőknek, hogy ő inkább elmegy otthonról (10 évesen), róla nem kell többet gondoskodniuk, és akkor meg tudják tartani a picit. Mikor a szülők elolvasták a levelet (szerencsére azelőtt, hogy a kisfiú elindult volna világgá), kiborultak, és újragondolták a dolgokat. Megtartották a picit, és azóta boldog család.

Amúgy a barátnőd pontosan tudja, hogyan zajlik egy abortusz? Hogy a már dobogó szívű és már ember formájú gyerekét (amíg nincs szívhang, nem csinálnak abortuszt!) élve darabokra szedik-vágják, összeroppantják a kis fejét és "kiporszívózzák" a méhéből? Én ezeket a brutális részleteket sajnos túl későn tudtam meg, mikor már évek óta volt bennem egy egyre erősödő hiányérzet a korábbi abortuszom miatt. Mikor felfogtam, hogy az a baba már teljes mértékben élt és érzet, egy ártatlan picike baba volt, teljesen kikészültem.

Semmiképp nem erőltetném! Elmondanám a saját véleményemet, hogy én mit gondolok a helyzetről, de ez egyedül csak az ő döntése. Amúgy ha ennyire rossz érzése van, jól atgondolta többször is es meg mindig nem akarja, akkor ebben a döntésében is támogatnám. A két meglévő gyerek is elég kicsi, sok odafigyelést és gondoskodást igényelnek, én értem őt is, hogy nem akar még egy harmadikat is, akivel kezheti elölről és megint évekig meg van kötve... Meg kellene beszélnie a férjével is a dolgot, mert az csak egy dolog, hogy a férj a megtartas mellett van, attól még a sokkal nagyobb felelősség és teher a feleség nyakában lesz. Van már két gyerekük, tehát ha a férj miután elmondta a saját álláspontját és a feleség továbbra sem akarja, akkor nem állnék neki hisztizni és rákényszeríteni valahogy a saját akaratomat. Nem tartanék fontosabbnak egy pár hetes embriót a feleségemnél és az ő döntésénél.

Egyébként meg valaki írta, hogy az tény, hogy VAN egy harmadik gyerekük... (??) Nem, nincs 3. gyerek, csak LEHET. És nem értem miért kell megint jönni ezzel az abortusz így-úgy, megölik, széttepik... Az abortusz még mindig nem gyilkosság, egy legális műtét, az a pár hetes sejt halmaz pedig nem is érez fájdalmat, kb akkora, mint egy olíva bogyó. Tehát nem ilyen hülyeségekkel kéne letamadni a feleséget, hogy tartsd meg, mert az abortusz gyilkosság...