Ti mit tennétek ha terhesek lennétek és nem tudnátok örülni neki?

Elmennék pszichológushoz. Egy igazi anya nem képes megölni a saját gyerekét. Erre csak nagyon kevés elfogadható indok van. Nincs is joga egy nőnek egyedül eldönteni. A férfi gyereke is.

Hát ne haragudj, de én nem sajnálom! Mennyivel rosszabb olyan anyának, ahol terhes, de a párja azzal zsarolja, hogy elhagyja, ha megtartja! Képtelen vagyok átérezni a "fájdalmát", sajnálom...

nagyon könnyen dobálóznak itt egyesek azzal h menjen abortuszra, de a lelki terhet nem ők fogják viselni, nem ők néznek majd úgy a gyerekeikre még évekig, hogy arra a másikra gondolnak, aki nem született meg...nem ők teszik ki magukat egészségügyi kockázatnak, nem ők lesznek nagyobb eséllyel méhnyakrákosok pl...nagyon könnyű ám a taccsvonalról ilyen "bölcs" tanácsot adni a kérdező barátnőjének.

Én nem gondolom tragikusnak, hogy 2 mellett lenne még 1. (Még akkor is, ha a 2 év a gyerekek között kicsit húzós.) HA nagyon nagyon ki van borulva tényleg vagy a hormonok vagy pedig valamilyen más dolog is van a háttérben, utána kellene menni. MInden rendben van velük párkapcsolatilag? Viszont, ha a férje szeretné, meg egyébként is, benne is megfordulhat a dolog és nagyon mélyre kerülhet, ha elveteti. Komolyan rámehet akár a házassága is. Egy kicsit kapcsoljanak ki együtt a férjével, akár egy hétvégére, ha megoldható. Lazítson, pihenjen, ne hozzon elhamarkodott döntést, mert az abortusz után már nem fogja tudni megváltoztatni a döntést. Ha már megtörtént , nincs tovább. Ritkán kelnek fel az asztalról úgy a nők, hogy hurrá. Nehéz a terhesség? Igen, az. Nem érte meg a két gyermekénél? Amúgy pedig a súlyos válsághelyzetet nagyon nem meríti ki. De segítségre szüksége van, az tuti. Fizikailag is lelkileg is.

A kérdés az, hogy te mit tennél ilyen helyzetben; én mindenképpen megszülném. Ugyanis ellenkező esetben jóvátehetetlen dolgot művelnék, amit nagyon megbánnék később. ( Az érzések is, a helyzetek is nagyon gyakran változnak, amiképpen a tudásunk is.) Ha megszületett a kicsi, és még akkor is tarthatatlan a helyzetem, vagy nem érzek szeretetet a gyermek iránt, legrosszabb esetben még mindig örökbeadható. (Az újszülötteket nagyon sokan szívesen örökbefogadnák, talán még családon, vagy ismerettségi körön belül is.)Ez a legrosszabb eset is jobb annál, mintha halálra ítélnék egy ártatlan embert, aki felett - per pillanat - élet halál ura vagyok.( Persze az örökbeadást is meg lehet bánni, de az legalább nem helyrehozhatatlan tett.)

Az Alfa Szövetségnél és a Gólyahír Egyesületnél ő választhatja ki, hogy kinek adja örökbe