Veletlen teherbeeses- megtartanad, ha a parod nem akarna?

Abortusz kérdésénél egyszerűen az a kétféle értékrend/nézet ütközik, hogy van, aki embernek (ráadásul a - bár még ismeretlen - gyerekének) tekinti már a fogantatástól az embriót, van, aki meg nem.

Ha embernek tekinti, persze, hogy csak végső kétségbeesésben, de legalábbis erős lelkiismeret-furdalással, választja az abortuszt, mert úgy érzi vagy vallja is, hogy azért csak előbbre való lenne ez az élet, mint a saját vagy a párja kényelme, érzései, sőt akár álmai vagy egészsége.

De ha nem tekinti embernek, akkor meg bármennyit is győzködjék, értetlen marad, miért akar valaki rátukmálni egy új életformát, és elrontani, ami úgy-ahogy működik, kockáztatni, áthúzni terveket és tönkretenni lehetőségeket.

Igen #35, ez szó szerint így van. Szóval ha hiányzik a közös akarat, szándék, akkor mindkét félnél tulképp az a kérdés, hogy a másik hagyja-e, hogy a saját értékrendem, annak összes következményeivel együtt ráerőszakoljam. Akár pro és akár kontra.

A dolgot még az bonyolítja, hogy az esetek egy részében ez előre, elméletben kristálytisztán le van beszélve, és amikor az életben bekövetkezik a dolog, ez valamiért mégsem működik. (szintén bármelyik oldalról). Nekünk is gyönyörűen le volt tisztázva anno az exemmel, hogy egyikünk se vallásos, egyikünk se ellenzi az abortuszt, és ez ugye tartotta is magát egészen a pozitív terhességi tesztig...