Veletlen teherbeeses- megtartanad, ha a parod nem akarna?

#19, Vilcsianyuja:

"66% férfi válaszoló, mennyire gusztustalan már a hozzáállásod!" - nézőpont kérdése, számomra az a gusztustalan ugye, ha a nő a gyereket - vagy pláne az embriót - a párja elé helyezi.

"Igen, úgy látszik, az exed úgy döntött, .... És neked miért nem ért meg annyit a párkapcsolat, hogy elfogadd a közös gyereketeket bele?" - Most őszintén, miért minősítene engem? És miért ért meg volna számomra BÁRMIT, BÁRMIFÉLE áldozatot, lemondást is egy olyan nővel való párkapcsolat, aki számára ennyit érek? Szerinted miért a szenvedéshez, megalázáshoz ragaszkodjak, miért ne azt keressem meg, akinek én magam vagyok a fontos, és nem az örökítőanyagom???

"Kérd el a kérdező pasijának a számát privátban, aztán menjetek sörözés közben szidni a nőket!" -ugyan, a cselekvés helyetti gyűlölködés beteges pótcselekvés, miért szidjam úgy általában "A" nőket BIZONYOS nők által elkövetett jellemhibákért, és inkább miért ne a megfelelő hozzá(m)állású nőt keressem meg? Nem ez a konstruktív hozzáállás?

Tudod, borzadvány anglicizmussal reciprocitás, magyarán kölcsönösség. Nyilván nem fog számomra sem értéket képviselni egy olyan kapcsolat, ahol a másik félnek ennyit érek... ahol más a hozzámállás, ott természetesen más az én hozzáállásom is.

Bocs kérdező, egyébként szégyenlem magam, hogy a 66% válaszolóval kezdtem itt veszekedni, ennek tényleg nem itt a helye, de tényleg felfordul a gyomrom, ha egy férfi önmaga egóját egy kész helyzetben, mikor a párja, akivel eddig megosztotta mindenét, kimondottan szeretné megtartani a gyereket. Már önmagában beteg, ha egy férfi választás elé állítja a nőt, vagy ő, vagy a gyerek. (Viszont ez a te helyzetedre is illik, és mivel azt kérdezted, mit tennénk ebben a helyzetben, ezen érzések mentén nagyon nagy balhék lennének, a végét meg leírtam az előzőben, hogy kétféleképp döntenék.)

De remélem, ti megoldjátok a vitátokat a pároddal. És ha most nem is vagy terhes, ezeket a dolgokat mindenképp tisztázzátok, fektessétek le tisztán a játékszabályokat, hogy az abortusz kérdése többé ne vetődhessen fel.

" de tényleg felfordul a gyomrom, ha egy férfi önmaga egóját egy kész helyzetben"- bocs, nem kalkuláltam vele, hogy az itteni hölgyek körében ekkora sokkot okoz, ha egy férfinak saját öntudata és saját elvei is vannak:)

Rólam mindig tudható volt igen hamar, hogy számomra a párkapcsolat célja és értelme NEM a házasság és NEM a gyerek... ezek olyan dolgok, amelyek - közös megegyezés alapján!!!!!! - beleférHETnek a kapcsolatba, ha valamelyik félnek fontossá válnak - de a PÁRkapcsolat alapvetően KÉT emberről szól, akik onnantól jóban meg rosszban egymás mellett akarnak állni. Egy egyoldalú gyerekvállalás ezt alapjaiban rúgja fel, és a másik félnek, miután pont az tett be neki akit a legjobban szeretett és akiben a legjobban megbízott, csak a számára rossz és a számára rosszabb közötti választás lehetősége marad, a számára jó opció hosszútávon, vagy akár véglegesen kikerül a lehetőségek közül...

Ezért szimpatikus számomra a fejlődésnek ez az útja: [link]

mert így legalább abban egyenjogúvá válnának a férfiak a nőkkel, hogy a múlt lezárható lenne, és kezdődhetne a - kinek meddig tartó - feldolgozása. Mert ma ugye a nőnél ez adott, a férfinak viszont még évtizedekig szembesülnie kell megaláztatása és kihasználása eleven bizonyítékával... vagy állandóan, vagy a "kapcsolattartás és tartásdíj" kapcsán.

illetve bocsi, még ebben a helyzetben is létezik két becsületes választás a nőnek - egyik se lehet ritka, mert mindkettőre tudok példát a saját környezetemben is - az egyik (ami sajnos csak házasságon kívül működik, ahol nincs apasági vélelem) ha a nő nem nevez meg apát, és így nem kényszerít a férfira olyan helyzetet, olyan felelősséget, amit nem vállalt önként. A másik, - ami működhet házasságban is meg azon kívül is - ha a nő az első pillanattól kezdve abban hajt a szakítás után, hogy olyan férfit találjon apának, aki önként vállalja a gyereket, és örökbe is fogadja.

Na, az ilyen nőket tudom tisztelni abban az esetben is, ha egymaguk hoznak döntést a terhességük kihordásáról...

Na, így kerek a dolog.

Voltaképp érdemes lenne megnézni, hogy azok a nők, akik elvárnák a partnerüktől, hogy fogadja el az ő egyoldalú döntésüket, mit tennének egy fordított helyzetben, ha a férfi állítana haza egy csecsemővel, hogy "márpedig ezt a gyereket mi fogjuk nevelni és örökbe fogadjuk, mert én úgy döntöttem...."

Egészen valószínűnek tartom, hogy a többségük egyáltalán nem úgy reagálna, mint amit ő vár itt el a párjától... egészen más lenne a férfi nyakába ugrás helyett...

66% az a baj veled,hogy kihagyod a számìtásodbòl,hogy nem egy embriò,hanem az emberiò,akit te (is)csinàltál!!! Az,hogy neked nem kell,az a te bajod,ha a nődnek kell,az meg az ő baja, de mindketten viseljétek a

következményeket!

A te verziòdban csak te létezel,mindenki más bszòdjon meg, és ez a qrva bicskanyitogatò!

#29 "de mindketten viseljétek a következményeket!" - Bocs, ez nem tiszta, miért is viseljem én más ember döntésének a következményeit? Ilyen alapon én is elvárhatnám, hogy a másik fél viselje az én döntésemét, nem?

(egyébként meg bocs, de zőccség, a következményeket mindenféleképp mindkét fél viseli - vagy így, vagy úgy. Az is a következmény, ha az ember kénytelen kilépni a párkapcsolatából, például.)