Védekezés mellett teherbeesés? Megtartanád?

Tesómék voltak hasonló helyzetben. Ők végül elvetették a babát és rá is ment a kapcsolatuk. A lány soha nem bocsájtotta meg sem magának, sem a bátyámnak, hogy így döntöttek. Hozzáteszem, hogy a tesóm a mai napig teljesen éretlen és nem gondolom, hogy normális élete lenne mellette egy gyereknek.

Amit mindenképp mérlegelj szerintem: attól, hogy most ilyen könnyen összejött a baba, semmi nem garantálja, hogy amikor majd készen álltok rá, akkor is sikerül. A műtét során pedig történhet olyan, hogy aztán amiatt ne lehessen több baba.

Én alapvetően nem vagyok abortusz ellenes, vannak olyan helyzetek, amikor sajnos ez a kisebbik rossz. Viszont ha ti egészségesek vagytok és még a baba is az lenne, akkor lehet, hogy olyan lehetőséget szalasztasz el, ami nem lesz többször.

Én is azt gondolom, hogy van amikor az abortusz a jobb megoldás, de a ti esetetekben nem hiszem. Érettnek tünsz, dolgozol, kezdj el anyaként gondolkodni.

Sok sikert az államvizsgádhoz, és a terhességedhez!

35 évesen szültem és lettem várandós, és védekeztünk (pharmatex krémmel. 3 éve már ezt használtuk, mikor megfogant a mi kis csodácskánk) :)

azóta, hogy megfogant és megszületett, a világ legboldogabb emberei vagyunk! :)

mondjuk mi már kiéltük magunkat, anyagilag is van stabilitás (lakás, munkahely rendezett, bár hitelünk is van, de nem vészes)

ha ránk van bízva ez a dolog, talán sose találunk megfelelő időpontot.

ÉN NAGYON NEM BÁNTAM MEG!

azt mondtom, ha már megfogant, és úgy érzed, számíthattok egymásra, ne is gondolkozz, csak örülj a helyzetnek. hamarosan ti is a világ legboldogabb emberei lesztek :)

a többi dolgot meg már úgyis megoldjátok, meg az élet megoldja, meg meglátod, hogy nem is olyan nagy kiadás az egész (persze amíg kicsi a gyerek, és vannak rokonok, akik adnak nektek ezt-azt, de általában az embernek mindig van ismerőse, aki pár babaholmit tud adni)

NEM DÖNTENÉK MÁSKÉNT. MAX ÚGY, HOGY MÁR ÖT ÉVVEL EZELŐTT SZÜLTEM VOLNA :)

Szia!

Én is tabi mellett lettem terhes .Igazából nem volt semmink (csak a páromnak egy autója).Párom egyetemre járt keresett mellé munkát . Úgy gondoltuk,hogy nem lennénk képesek megbocsátani magunknak ha nem tartanánk meg.Összeházasodtunk az esküvőn szerzett pénzből ketté választottuk a szülői házat.Bár nehezen de megvoltunk.Sajnos korán érkezett a kicsi és elvesztettük.

Nemsokkal később úgy döntöttünk szeretnénk babót. Szerencsére sikerült is. most 3 éves és van egy kis tesója. Nagyon boldogok vagyunk.Már nem is vagyunk szűkösen ,tudunk spórolni is:-)

Szóval mi megtartottuk nem bántuk meg:-)Talán ez a próbatétel jobban össze kötött minket.És megmutatta nekünk mi a legszebb dolog a világon.:-)

Sok dolgot köszönhetünk ennek a nemvárt babónak még ha ő már nem is lehet velünk.

Hasonló a szitunk mint a tiétek. Hallani sem akartam a gyerekről. Az első Uh-ig. Közel sem voltak ideálisak a körülmények egy babához. Megtakarítás alig, friss kapcsolat, albérletben. De nem bántuk meg. Néha úgy érzem hogy jobb lett volna még várni, mert nem mindig könnyű, de ha ránézék a gyerekre, azért csak mosolyra húzódik a szám, akármilyen rossz is a helyzet.

Ha amúgy is közös jövőt terveztek, szerintem beváltható. Fiatal leszel még akkor is, mikor visszakerülsz majd a munkaerőpiacra. Van munkáddal munkád, lesz majd hova visszamenned.