Egyes nők miért fújnak olyan kegyetlen módon azokra, akik abortuszra kényszerülnek?

Én sem itélem el az abortuszosokat. Akik ide írnak, hogy tabi, gumi, mittom én mi mellett estek teherbe, annak is lehet valóság alapja. Sokan írják, hogy biztos nem igaz, mert itt mindenki ezt írja, könyörgöm ez abortuszos kategória és ide nem fognak írni olyanok akik tervezték, vagy nem baj ha összejött...

Sokan írják, hogy ahol egy gyerek kap enni ott jut mégegynek... no comment.. nézzetek be a csp-s kategóriába, mikor már tűkön ül valaki, hogy mikor jön meg, mert napról napra élnek (ott meg az a válasz, hogy minek neked gyerek, ha nem tudod eltartani... amúgy engem is idegesít a mikor jön már a csp). Esetleg akik rosszabb anyagi helyzetben élnek annak miért nem utalnak a nagy pof.jú ab.ellenesek, hogy mégis meg tudják tartani a gyereket és ne nélkülözzön?

Amúgy, hogy a kérdésre is válszoljak, mert nem sikerül teherbe esnie az illetőnek, vagy csak nagyon nehezen....

Attól függ, milyenek a körülmények. Legutóbb (július végén) a nőgyógyásznál jó sokat kellett várni (szüléshez hívták az orvost), többen elkezdtek beszélgetni a váróban. Az egyik nő mesélte, hogy terhes, de el akarja vetetni, mert nem jó a párjával a kapcsolata. Márciusban volt az utolsó abortusza előtte... Na, az ilyet nem tudom elfogadni, mert ne mondja nekem senki, hogy ne lehetett volna elkerülni.

Tudom, sokan elköttetnék magukat, de a törvény nem engedi. De olyankor, ha stabil a házasság/kapcsolat, miért nem végezteti el a férfi magán a beavatkozást? Jóval egyszerűbb műtét, ráadásul rekonstruálható is, ha meggondolná magát, sokkal egyszerűbben lehet gyereke, mint egy elkötött nőnek. Ez a másik, ami dühítő, hogy a védekezést teljesen a nőkre tolja mindenki, mintha önbeporzóak lennénk vagy mi. El kell csak olvasni néhány kérdést becsúszott gyerekről, a hozzászólók szerint mindig a nő a hibás, mintha a férfi ne tehetne egy terhesség ellen.

Más életébe amúgy nyilván nem ildomos beleturkálni, én sem teszem, még ha el is borzaszt, hogy valaki képes ilyesmire. Ha azt olvasom valahol, hogy valaki elássa az aznap született kismacskát, egy emberként hördül fel mindenki, hozzáteszem, jogosan, mert minden élet szent számomra (ezért is vagyok vegetáriánus). De hogy egy amúgy egészséges, problémamentes terhességet önző okok miatt megszakítson valaki _kényelmi_ okokból, az szinte természetes manapság, nekem ez is túlzás azért. Van az az élethelyzet, amikor érthető! Olvastam itt már többszörösen életveszélyt hordozó terhességről is, mégis le akarták beszélni a nőt az abortuszról, na az ilyet nem értem, ki is álltam a kérdező mellett. De azért fogamzásgátló eszközként sem kellene tekinteni rá, vagy épp az önrendelkezés kapcsán előhozni, hanem helyén kezelni: egy szükségmegoldás olyankor, amikor _tényleg_ elkerülhetetlen az alkalmazása.

A férfiaknál is ugyanaz a korhatár, mint a nőknél.

Amúgy szerintem a kényelmi ok is jó ok.

Jómagam négy gyerekből vagyok a harmadik. Édesanyámnak már rám nem volt kapacitása. A testvéreim és a nagyim nevelt fel. Anyagilag megvolt mindenem, de iskolás koromra visszagondolva, volt hogy hetekig nem volt miről beszélni édesanyámmal. Úgyhogy nem is beszéltünk.

Aztán megszületett a húgom. Az elején nagyon igyekezett anyu, de a dackorszakot már én vittem 13évesen. Ha nem iskolában voltam, akkor a húgommal. Barátaim nem voltak. Hozzánk senki sem jöhetett, én meg nem mozdulhattam a húgom nélkül.

Végül messze mentem középiskolába, hogy kollégiumi elhelyezést kapjak.

18 évesen terhes lettem. Úgy tudta meg édesanyám, hogy a szokásos táskakutatáskor (minden hétvégén áttúrta, megtalálta a teszt dobozát.

A lelki terror minden lehetséges eszközét bevetette, hogy megtartsam a babát.

Végül el is költöztem. Miután megszűnt a kényszeregyüttélés, édesanyámmal is tudtunk normálisan beszélni.

Egyetlen egyszer vesztünk össze, de rettenetesen.

A kislányom keresztelője után, kicsit becsipve taglalni kezdte, hogy most lenne egy három éves bátyja vagy nővére. Finoman szólva borítottam mindent.

És az fáj a legjobban, hogy a húgom is kijelentette, hogy szerinte nekünk kettőnknek nem kellett volna megszületni. Mert érzelmi oldalon anya nem jutott nekünk.

29-es kifejtenéd?

Ugyanugy mindennek megvan a hiba százaléka....