Miért ilyen kegyetlen az élet (abortuszra kényszerítve)?

Az apuka nélkül miért nem vállalhatod?

Miért kényszerülsz abortuszra, ha nem áll melléd?

Miért nem védekeztél, ha egyedül nem menne?

Miért hitted, hogy pcos mellett nem lehetsz terhes?

1.Védekezés? Ha meg volt beszélve mikor jöhet a baba, akkor miért nem védekeztetek?

Oké, higy nehezebben jöhet össze a betegség miatt, de mégis összejött.

2. Ha "életem szerelme" ezek után ki akarna dobni.....hát, azt hiszem magamtól pakolnék össze vagy magamnak vagy neki.

Ilyen előzmények után biztosan letennék arról, hogy családot alapítsak vele. Összepakolnék és otthagynám, az biztos. A gyereket megtartanám, az természetes.

Az is lehet, hogy csak idő kell neki, amíg ráhangolódik az apaságra, bár felnőtt férfinél akkor is felháborítana a viselkedése.

Most nem áll melletted, és "nem szeretne gyereket csak egy két év múlva" Elárulom, hogy az az egy két év soha nem fog veled eljönni. Rosszul hangzik, de sok kellemetlenséget megspórolsz azzal, ha megtanulod bármiben hiteget is egy pasi az egyszer majd valamikor szövegek= nem szeretném a dolgot, de nem mondhatom meg, mert akkor esetleg vége a kapcsolatnak...

Ha szeretnéd a babát tartsd meg egyedül!

Nem, nem irreális. De ez egy másik téma, a baba már ott van.

Az a férfi, aki képes azért elvetetni a gyerekét, mert sacc 12-16-20 hónappal előbb jött, mint gondolta (hónappal, nem évvel!!), az számomra nem ember. Nemhogy nem szólnék hozzá, és várnám, hogy mi a véleménye, de úgy ott hagynám szó nélkül, hogy kongana utánam a lakás. Ezt halál komolyan mondom.

Oldd meg, hogy egyedül is vállalhasd és gondold meg a kapcsolatod egy ilyen emberrel, aki úgy kezeli a gyermekét, mint valami dekorációs kelléket, autót vagy szekrénysort. Szíve nemigen van. Az meg elég alapvető lenne egy kapcsolatban, szerintem.

Mindenképpen megtartanám a babát, hiszen kész csoda, hogy összejött. Ha kell, hát egyedül.. Persze bíznék benne, hogy a párom meggondolja magát és csak a pánik miatt beszélt így.

Bár olvastam a korábbi kérdéseket, elég durva dolgokat írtál, nem valószínű, hogy egyhamar el tudnám felejteni.

Mindenesetre megoldanám, hogy meg tudjam tartani, ha kell, akkor akár egyedül is.

Nem vagyok abortusz ellenes, vannak helyzetek, amikor nem tartanám meg, de mivel te már 30 vagy, amúgy is terveztétek volna hamarosan, és a baba kész csoda, hogy spontán jött.. Nem is gondolkoznék rajta, mindenképp megtartanám.

Oké. De most képzeld el a szitut kérdező. A párod rábeszél, elveteted, együtt maradtok, majd 2 év múlva angyali mosollyal várjátok a a közös babát. Úgy gondolod reális? Akkor vetesd el és várj, ennyi.Ha két év múlva mégsem akar majd vagy akar de nem jön össze?

Ilyen kijelentés nekem örökre megrengetné a bizalmam benne.

Mi az, hogy "miért ilyen kegyetlen AZ ÉLET" ?????

Nem az élet kegyetlen, hanem a férfi, aki mellett élsz.

Felháborítónak tartom a hozzáállását és kikérném magamnak a viselkedését! Ott volt, amikor fogant, nem húzott gumit, tudta, hogy benne van a pakliban, akkor is, ha kevés az esélye. Tessék vállalni a következményeit, ahogy minden normális felnőtt ember teszi!

Mi az, hogy "kirak"? Ő tart el, vagy mi?

Nem tűnsz gyereknek, szedd össze magad és állj ki a gyereked életéért, mert ez már nem játék!