Miért ilyen kegyetlen az élet (abortuszra kényszerítve)?

Most voltunk a családsegítőnél, azt mondta párom enyém a döntés. Elmondta az ellen érveit, hogy fél, hogy sérült lesz a baba(meg van az oka, ettől én is félek, de ezt nem részletezném, genetikai tanácsadásra megyünk), és hogy nem látja majd, annyit fog dolgozni, és ráadásul miután megszületik 2 hónapra rá nyelvvizsgája is lesz. Viszont azt mondta, ha megtartom, tud majd örülni neki, és mindent megtesz, hogy jó apa, és társam legyen. Szóval nem kértük ki abortuszra a papírt. Csak én ismerem a párom, ti csak 1-2 mondatba kaptatok betekintést. Szerintem az, aki ezért elhagyná a párját nem is szerette igazán, én adok neki egy esélyt. Nem érdekel senki károgása, higgyetek gyengének, vagy butának, igazából nem izgat. Mindig 100 % volt a bizalmam felé és ez még most se rendült meg.

Ó a nagy élet szakértő. Nem válik porfelhővé, tudom, ismerem, te nem ismered.

Sosem gondolta komolyan hogy kidob, és igen ismerem, azért vagyok még vele.

Tudsz is te valamit róla :D

Ezért van sok elvált és magányos ember, képtelenek megérteni a párjukat, az alkalmazkodás meg nuku.

Figyeljetek, ha valaki 8 évig együtt él valakivel, már megismeri, és igen rosszul esett, hogy így reagált, de képes vagyok tovább lépni, mindig kiállt mellettem és ez most sem lesz másként.