Miért ilyen kegyetlen az élet (abortuszra kényszerítve)?

Ha van valakije azt ügyesen titkolja. Gondolom akkor nem velem szexelne mindennap és nem hagyná előttem a laptopját, úgy, hogy ki sem kapcsolja, eltünedezne, kifogásokkal, hogy sok volt a munka, vagy hasonlók. Volt hogy visszakerestem egy oldalt a laptopján az előzményekben, amit pár napja mutatott, nyilván feltűnt volna ha társkereső oldalt látogat. Amúgy beszéltem vele, erről az 1 év különbségről, nekem is leesett, hogy egy év múlva sem akar majd gyereket. Be is vallotta, hogy ő azért nem mondott igazat mert félt, hogy akkor elhagyom, szerinte a gyerek gátolná abban, hogy vegyünk egy normális házat. Pont olyan mint a húga, aki velem egy idős, ő sem akar gyereket, se esküvőt. Megmondtam páromnak, hogy jó elvetetem a gyereket, mert egyedül nem tudnám felnevelni, de akkor többet nem tudnék rá nézni úgy, mint a szerelmemre és elhagyom, amint vége a műtétnek. Láttam a szemén a megrendülést, szerintem ő abban a hitben élt, hogy élünk tovább úgy ahogy eddig.

Párom feketén dolgozik, hivatalosan munkanélküli. Ha elmegyek gyesre gyedre csak 70 000-et kapok, mivel természetesen nem annyira vagyok bejelentve, amennyit kapok. Csodás kilátások... Mint írtam, ha a párom továbbra sem akarja a babát elhagyom, de a gyereket így nem tudom felnevelni. Nem ismertek, és nem ismeritek milyen volt előtte a kapcsolatunk, szóval kíméljetek meg a majd vele maradok jóslásoktól. Nem azért voltam vele 8 évet, mert így viselkedett mint most és ezzel nem őt védem, hanem magamat, mert úgy látom könnyű mást lehülyézni és legyöngézni.

Egyeseknek így megy, csak így szívtelenül? Felnyomod? És ha tönkretenném mit érnék el vele, mert pénz abból nem lesz.