Ti miért támogatjátok/ellenzitek az abortuszt?

Számomra, mint hívő ember számára, az élet a fogantatás pillanatában kezdődik. Az életet elvenni csak Isten jogosult. Eszerint élek, élünk.

Mondom, írom mindezt úgy, hogy a 4. gyerekünk nagyon rossz pillanatban fogant, lelkileg, anyagilag is teljesen mélyponton voltam.

Magát az abortuszt, mint cselekedetet rossz dolognak tartom, az azt végző, végeztető személyt természetesen nem ítélem el. Mi jogom lenne bárkit elítélni, ha én is követek el bűnt? márpedig követek el, nyilván.

Volt olyan, akit ismerek, tudtam, volt abortusza. Őérte többször is imádkoztam, de elítélésről szó sincs.

12-es! Nálam a határ addig van, ameddig az abortusz elvégezhető... Igaz nem tőlem kérdezted, de pld. én nem vagyok abortusz ellenző. Mondom ezt úgy, hogy van egy gyermekem, akiért a világon mindenre képes vagyok, imádom!

De! Vannak azok a bizonyos körülmények, amíg egy gyereknek sokkal jobb, ha nem születik meg. (Pld. nyomorba, apa nélkül, esetleg anya nélkül, vagy betegen, vagy ha erőszak áldozata lett a nő.)

Ha belegondolsz egy abortusz előtt meddig él a magzat? Néhány hetet? Ha megszületik, a nem várt körülmények közé, akkor meddig is nyomoroghat? Cirka 80 évet? Na ez a nem mindegy. Ráadásul egy nő hadd döntsön a saját testéről akarata szerint.

Mindazonáltal megértem az abortusz ellenzőket is. Én is sírtam amikor végignéztem a néma sikoly című videot.. De akkor is mérlegelni kell a döntésnél. Mi a jobb? Pár hét "élet" tudattalanul magzati korban, vagy egy megnyomorított teljes élet?

#12 Te azt mondod, hogy a csecsemő is csak az élet lehetőségét kapja meg, hiszen gondoskodás nélkül meghalna.

Erre szeretnék reagálni.

Én abban látom a különbséget egy csecsemő és egy magzat között, és akkor most itt szó is eshet a határról, hogy mikortól életképes. Nyilván egy csecsemő is meghal, ha senki nem eteti, itatja, kirakja a kukák mellé stb.. Nem erről van szó.

Számomra ott van a határ, ahonnan a baba életben maradhat az anya méhén kívül. Ha az anyuka szülés közben netán meghalna, akkor a baba nem fog, hiszen felnevelheti az apa, nagymama, nevelőszülők. Nincsen szüksége a biológia anyjára.

Egy 12 hetes magzatnak szüksége van rá..a terhesség nem átruházható, senki nem hordhatja ki helyettünk.

Én ebben látom a különbséget és nekem ez határozza meg a határt is.

Persze lehet lélektani tényező, hogy egy 20 hetes magzat már egyre inkább csecsemő formájú és az embernek jobban összeszorul a szíve, ha nem biztos a döntésében, esetleg beteg a baba és el kell vetetni.

Engem is jobban megrázna, hogy ha terveznénk a gyereket és 20 hetes terhesen elvetélek, mint ha mondjuk 6 hetesen. Az is bántana, de ott még erősen benne van a pakliban..később már azért ez tragikus.

Ugyanakkor ha kiderül, hogy beteg a baba, akkor én örülnék neki, ha az "utolsó" pillanatban is dönthetnék róla, mert én nem szeretnék beteg gyereket vállalni. Remélem soha nem kerülök ilyen helyzetbe.

A 11-est miért kellett lepontozni? Teljesen normálisan írta le a véleményét, ami max. nem egyezik a tiétekkel. Én is abortusz párti vagyok, sajnos van, amikor nincs más megoldás.

Nekem is volt egyszer, 3 éve, azóta rettenetesen megbántam, soha többet nem tenném, de természetesen nem ítélem el, aki megteszi. Viszont tiszteljük a másik oldalt is, ne pontozzuk le azt, aki teljesen normálisan megmondta a véleményét, és le is írta, hogy azt sem ítéli el, aki megteszi, megtette...

Az én történetem is annyi, hogy nem jó időben, nem jó anyagi körülmények között történt. Ahogy vissza emlékszem, annyira kétségbe voltam esve, hogy senki nem tudott volna megállítani, lebeszélni, semmit nem láttam, és senkit nem néztem, tipikus cső látás alakult ki abban a pár hétben...Még hetekig megkönnyebbülést éreztem utána, és csak hetekkel később jött egy sokkal mélyebb érzés, ami a mára átcsapott abba, hogy akárhogy, de meg tudtuk volna oldani...

Ma már a legnagyobb hibámnak tekintem, ami elkövettem, de mindenkit támogatok, aki ilyesmin átesik, mert tudom milyen érzés. Akkor és ott rettegtem, halálfélelmem volt, mert nem akartam terhes lenni, és nem akartam azt babát.

Az élet megbüntetett (lehet nem eléggé), de éveket vártam egy új babaára. Most kismama vagyok, nagyon boldog. Az ab. (még a szót is nehezemre esik leírni) előtt nem is gondoltam gyerekre, távolt állt tőlem, utána viszont már semmi másra nem tudtam gondolni, csak, hogy anya akarok lenni, amint megvannak a min. feltételek hozzá. Meg is teremtettük (szerencse is kellett hozzá, de akarat is), még sem jött.... És most 3 évvel később 11 hetes kismamaként sem ítélkezem senki felett, csak tudom, hogy nem minden fekete is fehér. Van, amikor nincs más megoldás, de nekünk talán lett volna. Ezt soha nem bocsájtom meg magamnak.

Én személy szerint az abortusz mellett vagyok, ahogy többen is, DE!

Igazból rettentő romantikus elképzelés ez az "amikor még elvégezhető" határ, de én akárhányszor belefutottam már ebbe a kérdésbe (érdekes, jog kategóriában például most először), mindig nagyjából ezt a két oldalt látom, mármint a határ két oldalát, közben mindig mindenki elfelejti a legfontosabb dolgot.

Nincs határ.

Az abortusz akármeddig elvégezhető, ugyanúgy a 35., ahogy a 40. hétben is. Orvosilag semmi akadálya nincs a magzatelhajtásnak, hiszen egészen egyszerűen arról van szó, hogy elpusztítják a szervezetet, majd eltávolítják a testet a hordozóból.

A "határ" - bár én inkább a "morális/erkölcsi tényező" kifejezést használnám - ott van, hogy mikortól számít életképesnek a magzat.

Azt írtátok többen is, hogy ez attól függ, mikortól életképes a méhen kívül, de ez ugye kizárólag külső segítséggel érvényesül, anélkül önmagában életképtelen egyedről beszélünk.

Az életképesség az, amikor az egyed képes arra, hogy némi külső behatás után önálló életet élhessen.

Mert ugye - ahogy azt sokszor felhozzák - nincs a világon olyan orvos, aki azt ajánlaná, hogy megszülj egy dawn-kóros, vagy más, genetikai rendellenességgel rendelkező gyereket, arra az egyszerű okra hivatkozva, hogy nem élnétek teljes életet. Pedig az egyetlen különbség az egészséges és a difis gyerek között az, hogy míg az előbbi akár 2, addig utóbbi talán 40 éves korában sem lesz képes ellátni önmagát. Teljesen függetlenül attól, hogy milyen idős, akár egész életében csak külső segítséggel lesz képes élni, ugyanúgy, ahogy élete első 2-3 évében tette.

De az első 2-3 év senkit nem zavar.

És ez kérem az a bizonyos "morális/erkölcsi tényező", amin dől vagy bukik, hogy kioltunk-e egy életet, vagy sem. Mert senki nem döntheti el még a terhesség alatt, hogy az az egyed életképesebb-e, aki rossz körülmények között nő fel, és egész életében másokra támaszkodik majd, kvázi terhet róva ezzel a közvetlen környezetére, pedig genetikailag tökéletesen egészséges, mint az az autista, aki mondjuk feltalálja majd az ingyenenergiát.

A természetben a gyenge egyedek már a születés utáni néhány napban elhullanak, ahogy az az embernél is évezredeken keresztül megtörtént, aztán jött a modern orvostudomány és belepiszkált a dologba. Ma életben tudunk tartani olyan egyedeket is, amiknek - ha a természetes kiválasztódást vesszük alapul - el kellett volna pusztulnia.

Aztán a modern orvostudomány lehetőséget adott arra is, hogy önmagunk pusztítsuk el azt, ha úgy tartja kedvünk. Akár egészséges, akár nem.

Szerintem nem az a kérdés, hogy van-e lelke/tudata/akármije egy magzatnak, amikor felmerül az abortusz lehetősége. Egyáltalán nem is a gyerekről van szó. Ha így lenne, akkor a betegeket, a gyengéket, az életképteleneket mind-mind meg kéne tartani, függetlenül attól, hogy mivel jön majd a világra.

A kérdés az, meddig nem számít erkölcstelennek elpusztítani valami élőt.

Kedves 18-as!

Én ellenzem az abortuszt, de nagyon jókat írsz. Jól összeszedted az érveket. én ezt gondoltam egy kicsit tovább. Sajnos a történelemben voltak, akik igencsak elcsúsztatták ezt a morális tényezőt: Hitlerre és társaira gondolok: ők azok, akik aztán megmondták, hogy kié az értékes élet, és akié nem, annak nem kell élnie. Itt nemcsak a zsidókra, mint nem értékes fajra gondolok, hanem ők rengeteg fogyatékkal élő embert is elpusztítottak, hiszen nem olyan minőségű az ő életük.

én is ezért is látom veszélyesnek a dolgokba való belepiszkálást. Mert hol lesz a határ?... De talán ez már az eutanáziáról való gondolkodás kérdésköre.

Én sem vagyok ab ellenes. Azt mondom vannak olyan elethelyzetek, hogy sajnos ez a szükséges rossz. De azt nem tartom jónak ha vki zsinorba 3havonta eldobja magától a gyereket hisz ha vedekezne akkor ez elkerulheto lenne. Persze egy kettot még megert az ember de egy tucatot nem. Nekem mar van egy 3evesem es nemsokara erkezik a teso is. De tudom hogy maximum 3at szeretnek és tudom hogy egy negyediket anyagilag már nem tudnék bevallalni. Lelkileg megtorne de elgondolkoznek az abon. De csak vegso esetbe.

Vannak itt a gykn olyanok, akik foggal körömmel le akarják beszelni a kismamat az abrol. Arra nem is gondolva miert tenné meg. Anyagi ok, erőszak vagy betegség. Itt mindenki mas es nen szabad senkit elitelni hisz embet hiba nélkül nincs. De nem értik meg hogy ha nincs más megoldas akkor kell a kiut. Aztan jönnek a szövegek, hogy adja örökbe. Az ilyenek nem ertik meg hogy ez nem egyszeru, dolog. Èn pl nem tudnam odaadni. Annyira görcsösen akarják az akaratuk ervenyesiteni hogy elitelik az abot, az orokbeadast, az inkubatorba hagyott babak esetet. Nekik van egy idealis modeljuk. Legtobbje nem nyomorog. Nem verik. Mindenki egészséges nem ertik meg azokat akik maskepp elnek csak lenezik őket. Persze tisztelet a kivetelnek. Nem minden ab ellenz ilyen de sajnos vannak azok a fanatikusok akik atesnek a lo tulso oldalan.

Szerintem minden nonek joga eldonteni kezd a sajat eletevel. Mas nem rohatja fel. 12 hetig humanus az eljárás. En is konnyebben feldolgoznak egy korai vetelest mint mondjuk 20hetesen.