Volt már abortuszod, ha igen miért és megbántad-e?

Na, akkor most készítsétek a piros pacsikat. Végigolvasva ezt a topikot, egyre jobban elborzadok. Ide tényleg nők írnak?!

Korábban már válaszoltam, de leírom újra, röviden: egy nagyon szeretett és várt, halott 12 hetes magzatot vettek ki a hasamból. Mondhatjuk, hogy abortusz volt, hiszen éppen olyan műtéti eljárásról van szó, mint az élő magzatok esetében.

Eleve nem értem, hogy jöhet ide valaki észt osztani az anyák jogáról (meg hogy nem lett volna olyan remek családi élete és két szép gyereke, ha annak idején megtartja a babát), ha nem tudja, hogy mi történt azzal a magzattal, akit hordott. Vagy csak nem érdekli, és ez a rosszabb.

1. lehet kamuzni, szépíteni, de a tények makacs dolgok: az abortuszhatár 12-13 hét, ekkor a magzat már olyan, mint egy baba, csak kicsi. Nem egy félcentis sejthalmazt kapartak le a méhetekről, drágáim, hanem nagy valószínűséggel már egy élő, ÉRZŐ embert. Ennyit a saját testetekről, meg annak a jogairól.

2. magzati korban már éreznek fájdalmat az emberpalánták, csak éppen még gyakorlatilag nincs fájdalomküszöbük, illetve semmilyen hormon nem termelődik, ami egy kifejlett ember fájdalmát csökkenti. Tehát elméletileg olyan fájdalmat éreznek, amit mi el sem tudunk képzelni. És ne gondolja senki, hogy előbb elaltatják a magzatot, aztán szippantják ki a vákuummal... Ha ordíthatna, megtenné.

Szóval hagyjuk már a rózsás álmokat, meg a lelkiismeretetek nyugtatását minden bárgyú baromsággal. Dugjátok a feneketekbe az "én testem, azt csinálok vele, amit akarok" című mélységesen demagóg rizsát. A gyerek is a tested része (volt...).

Abszolút elfogadom, ha valaki elveteti, mert a baba beteg, vagy az anya élete függ attól, hogy megtartja-e a gyereket. (Habár ismerek olyan szívbeteg nőt, aki az orvosi javaslat és a férje könyörgése ellenére kihordta a gyerekét.) Akinek ilyesfajta indoka nincs, az ne mantrázza már, hogy ez egy civilizált eljárás, egy szükséges rossz, kicsit fájni fog, oszt' annyi. Felcsináltatni magad nem fájt, elvetetni a gyereket szintén nem fáj, ugye? Hát a magzatodnak fájt.

Az élet a fogantatás pillanatában kezdődik. Ez nem erkölcsi halandzsa, ez tudományos tény. Aki egy emberi életet elvesz, gyilkos, aki egy védekezésre képtelen ember életét veszi el, az egy alattomos, aljas gyilkos.

Ez ennyire egyszerű, nincs "de". Nem vagyok erkölcscsősz, sem egyházi tanok hirdetője - bár ez utóbbit nem ártana egyeseknek kicsit komolyabban venni.

Önjogvédő ex-anyukák, tessék, jöhettek engem köpködni. De akinek még nem vették el halott vagy élő gyerekét, az kíméljen meg a hülyeségeitől.

En sem hiszem el, hogy vannak hozzad hasonlo, hulye, szuklatokoru emberek.

Nem volt abortuszom,nem is tervezem, de en megertem ezeket a noket.

Te is feldughatod magadnak azt a csodas erkolcsi szemleletedet. Szanalmas.

44: ostobaságokat beszélsz. Miért ordított volna a gyerekem, mielőtt meghalt? Megállt a szíve. Nem tudom, érzett-e fájdalmat, csak remélni tudom,. hogy nem. De az biztos: a magam akaratából nem okoztam volna neki fájdalmat. Aki elveteti az élő gyerekét, az - nagy valószínűséggel - sajnos okoz.

És a marhaság egy 's'...

40-es vagyok.

1.: Én nem pontoztam le senkit,aki esetleg olyat írt, ami az én véleményemmel nem egyezett, másokkal szemben, de mindegy...

2.: Abszolút egyetértek a 41-essel. Az, hogy az ember a fogantatása pillanatától ember, az tudományosan bizonyított tény. s innentől fogva megilletik az alapvető emberi jogok is, mint pl. az élet. Abban a pillanatban eldől MINDEN!!! Fiú lesz -e vagy lány, szőke lesz -e vagy barna, magas lesz -e vagy alacsony,stb. Minden ott van a DNS-ben. Mire észreveszed, hogy terhes vagy, majd úgy döntesz,hogy nem tartod meg, kialakul az idegrendszere, átérez mindent.

Én soha nem tudnám megtenni...

Én vagyok, aki azt írta, hogy had rendelkezzek a saját testemmel.

Szóval először is, nem "felcsináltattam magam", hanem szedtem gyógyszert, és az mellett sikerült teherbe esnem. Tudod, nincs 100 %-os módszer...

A másik meg az, hogy későn ismertem fel, hogy milyen ember mellett élek. És nem csak azért, mert nem tartott volna el, és nem támogatott volna 1 Ft-tal sem minket, hanem mert függő volt. Gyenge labilis jellem. Jobb, ha sosem lesz gyereke, és nem örökíti a génjeit.

A másik meg az, hogy hiába kezdődik az élet a fogantatással tudományosan, mert a jog szerint a születéssel kap az ember jogokat, és akkor kap visszamenőleg fogantatásig.

Tehát amíg nem született meg, nem beszélünk gyilkosságról.

És igenis szeretném eldönteni, mit teszek az életemmel, mert most biztonságban élek, nyugodt anyagi háttérrel, jó családdal.

Ha egyedül vállaltam volna 19 évesen gyereket, becsavarodtam volna, az tuti, és minimálbéren (vagy segélyen) tengődnék albérletben, adományokból élve. Mert mögöttem nincs család. Senkim sincs, csak a férjem családja.

Szóval ne beszélj erkölcsi dolgokról, amikor nem ismered az emberek hátterét.

És más egy nem kívánt gyerek (akivel éreztetik is az élete során, hogy ő nem kívánt, ámde vállalt gyerek), mint egy régóta várt baba.

volt

korom, szakma nélkül voltam, elhagyott az apa

megbántam, azóta se jön össze a 2.