Elköttetted/elköttettnéd magad? Ha igen, megbántad?

Édesanyám elköttette magát, egészségügyi okokból. Három gyereket szült, mindhármat császárral (sajnos mindhármunknál komplikációk léptek fel). Nem akartak apukámmal ennél több gyereket, és félő volt az is, vajon bírna-e a hasfala egy újabb terhességet. A döntés közös volt részükről, apukám 100%-osan támogatta, mások nem tudom, hogyan reagáltak, de egy ilyen, egészségügyi indokból történő dolgot szerintem mindenki elfogad.

Egyébként ezután anyukám teherbe esett még egyszer (nem méhen kívül!), ami által kiderült, hogy az orvos csak úgy "félig-meddig" csinálta meg az elköttetést, és újra elköttette magát anyukám. (a baba egyébként sajnos meghalt, így a szüleimnek nem kellett gondolkoznia azon, megtartják-e, mennyi esély van arra, hogy anyukám ki tudja hordani stb.) Anyukámat eléggé megviselte ez a dolog. Az elköttetést nem bánta meg, nem akart több gyereket, apukámmal azóta is boldogan élnek (25 éve vannak együtt), mi pedig szép lassan mind felnövünk.

Nem, nem tettem meg, de erösen gondolkodtam rajta.

Az ok az az volt, hogy két gyerek után többet nem akartunk, mert sem az anyagi, sem az egyéb körülmények nem tették volna lehetövé. De mivel még igen fiatal voltam (25 éves), az orvosom elmondta az összes negatív mellékhatást meg azt, hogy ez a mütét gyakorlatilag nem visszecsinálható. Ezen kivül nem egyszerü, apró beavatkozás, hanem egy hasmütét, ami azért nem kicsiség.

Aztán újabb 5 év múlva a párom elhagyott, és egyedül maradtam a két gyerekkel, miközben ö más valakivel élte az életét. Pár év után én is találtam valakit, akivel már 15 éve együtt vagyunk.

Annak külön örülök, hogy akkor lebeszélt az orvos, mert az új párommal akartunk közös gyereket, ami így sikerült is, egy ikerpárunk született.

A véleményem: fiatal nönek semmiképpen nem tartom jó módszernek, mert elég sok mindent hozhat az élet, és olyasmit nem jó dolog önként megtenni, aminek késöbb sok fájdalom lehet az eredménye.

Akkor tartom megoldásnak, ha egészségügyi oka van, tehát egy újabb terhesség az anya vagy/és gyerek életét veszélyeztetné.

Nem tenném meg.

A testvérem 30 évesen úgy döntött, hogy neki nem kell több gyerek (csak az az egy, ami már megvan), és másoktól hallott rossz tapasztalatok miatt nem az "elkötést" kérte, hanem hogy a petevezeték egy részét távolítsák el - mert így nem lehet olyan, hogy véletlen nem jól sikerül a sterilizálás és mégis terhes lesz.

A gyerek 6 évesen meghalt autóbalesetben (egy részeg autós elütötte öket a zebrán, az anya életben maradt, a gyerek nem). Miután felépült, szerettek volna mégis egy gyereket, sok évig jártak egyik specialistától a másikig, több mütétet is csináltak neki, de ennek ellenére sem sikerült helyreállítani olyan mértékben, hogy teherbe tudjon esni. 10 év után feladták, és azóta is midnketten depressziósak, mert egyszer rossz döntést hozott a húgom.

5-ös, miért nem a férjed kötteti el magát? Sokkal kisebb beavatkozás! Ha harmadik császárral együtt megcsinálják, azt megértem, de minden más esetben a férjnek kellene vállalnia.

2-3 gyerek és 35 éves kor alatt én amúgy nem tartom jó ötletnek.

Szia!

Bár nálunk még friss a dolog, de egyelőre nem bántam meg az elköttetést. Sőt egyre biztosabban akartam, ahogy közeledett a szülés időpontja. 3 terhes várandósságom volt (nem komplikációs, de sok negatívummal végig kísért) 3 császárral. A férjem először ódzkodott, de aztán belement.

A dokim engem is próbált lebeszélni, azzal, hogy fiatal vagyok, de elszánt maradtam.

Nem foglalkoznék a beszólásokkal. Az életem fontosabb, hogy a gyerekek ne árván nőjenek fel. Amúgy meg senkinek semmi köze hozzá, hogy ki milyen fogamzásgátló módszerrel védekezik.