Létezik ebben a helyzetben olyan hogy jó döntés?
21 vagyok, 1 évem van még vissza a suliból. Nem mondom hogy rossz körülmények között élünk, de amink van azt is a szüleimnek köszönhető. Pár éve meghalt apum, anyu külföldre ment dolgozni, sosincs itthon. Nem érzem úgy hogy így be tudnék vállalni egy gyereket. Tudom hogy nem egy pár évre szól ez a gyerekvállalás hanem egy életre és ezért sem érzem magam készen erre.
Látok fiatal "anyukákat", akik megszülték a gyereket és szenvednek, hogy nincs pénzük, nem is érettek erre a feladatra, van amelyiket valamelyik hozzátartozója neveli és úgy gondolom hogy nem szeretnék én is erre vagy hasonló sorsra jutni (bár én nem is tudnám másra bízni addig sem amíg suliban vagyok mert kb totál egyedül vagyok, a párom meg dolgozik).
Van bennem egy bizonyos szégyenérzet, hogy ebbe a helyzetbe kerültem és úgy gondolom, hogy ha én "elítélem" a fiatalon szülő lányokat (tizenévesen szülnek) akkor jogosan gondolom hogy rám is hasonlóan néznének. Nem sok támogatásra számíthatok. Ha megszülném a gyereket nem lenne visszaút.. az abortusszal meg valamennyire "semmissé lehet tenni" ezt.. igen szeretném ha ez nem (most) történt volna meg. Nem vagyok egy anya típus, nem érzem magam érettnek a feladatra, bánom hogy így alakult és legszívesebben meg nem történtté tenném az egészet de ugye nem lehet. Nem vagyok érzéketlen, tudom, hogy ez egy élet (most már sikerült felfogjam) de úgy érzem hogy ezt muszáj...
Bár olvasgattam a neten és tegnap előtt arra jutottam hogy inkább legyen előbb, minthogy valamit elszúrjanak az "abortuszgyárban" a műtét közben és később egyáltalán ne lehessen gyerekem.. aztán győzött a szégyenérzet.. Nem arról van szó, hogy "jajj mit szólnának az emberek!?" hanem az hogy tudatában lennék, hogy ennek nem most van itt az ideje.. és akinek van egy kis esze az később vállal gyereket..tudatosan.. amikor már biztos hátteret tud nyújtani.
Anyám azt mondja, hogy ebben a korban már nem szégyen és hogy tartsam meg (csak azért mondja, mert neki alapból nem lehetett gyereke, engem is örökbe fogadtak).
A párom sem érzi magát készen erre a dologra, persze sokan mondják hogy majd akkor amikor a kezében tartja akkor máshogy fogja gondolni.. igen biztos, de ha most elvetetjük akkor még "előttünk az élet", már nem mintha gyerekvállalás után nem lenne az embernek élete (csak korlátozva....). Egyik nap az anyósjelöltnek feldobta a témát a párom hogy mit szólna egy unokához (ez lenne a hatodik unokája) és saját magához képest egész jól reagált rá. Mosolygott és egy "Nem mondod?!" szaladt ki a száján..aztán gondolkodott és mondta, hogy csak akkor legyen ha el tudjuk tartani, ha felneveljük, mert ő nem fogja, meg hogy én depressziós vagyok, lehet megölném (ezt az utolsót nem tudom honnan szedte vagy hogy értette mert nem depressziós vagyok hanem pánikbeteg és még nem öltem meg senkit úgyhogy érdekes), aztán végül annyit mondott neki a párom hogy jó igazából csak szívatta.. majd otthagyta, de még hallotta hogy az anyósjelölt mondja a kolléganőjének hogy "nézd már így kell megtudjam hogy unokám lesz". Aznap vett a párom egy autót és az anyja, mondta, hogy hátra még befér egy gyerekülés is....
Elég rossz hogy úgymond "tudja" az anyja ezt a dolgot, mert szerintem ez olyan mintha azzal szívatta volna hogy meghalt valaki..Na de nem ez a lényeg..
Sok félelmem van...ha kívülállóként nézném a dolgot akkor egyértelmű lenne hogy igen el kell vetetni.. Sok videót néztem és nagyon morbidnak tartom.. én komolyan mondom nem tudnék ártani senkinek, ezért az elején próbáltam úgy tekinteni rá mint sokan mások, hogy "egy sejtcsomó" és remélem hogy csak én reagálom túl....És tudom hogy nagyon sok embernek nem lehet gyereke akármennyire akarja, aki meg nem akarja az meg csak úgy eldobja magától és hogy ez igazságtalan meg minden...........
Úgy érzem hogy mindennel tisztába vagyok..minden szemszögből megvizsgáltam a helyzetet, de azért kíváncsi lennék a véleményekre.
válasza:Ne kapd fel a vizet azon, hogy mások mit gondolnak. Az abortusz nagyon megosztja az embereket, és mindig akad, aki hobbijának tekinti, hogy elítéljen és kioktasson másokat.
Az észérvek nem sokat segítenek olyankor, ha az ember hezitál, hogy megtartsa-e, vagy sem. Hiába rágod magadban végig ezerszer, hogy milyen érvek szólnak mellette és ellene, végeredményben csak az fog számítani, hogy ez a terhesség örömmel tölt el téged, vagy inkább megrémít és csak kétségbeesést érzel. Ha az érzéseidre hallgattál, jól döntöttél.
Sose bánd, hogy nem érzel szomorúságot vagy megbánást az abortusz miatt. Nem kell semmi ilyet érezned. Szerintem teljesen intelligens és normális volt a hozzáállásod ehhez az egyébként baromira nehéz kérdéshez. Meghoztál egy nehéz döntést, amire a törvény szerint lehetőséged van. Nem szükséges hozzá senkinek a helyeslése, hogy igazoljon téged.
Aki rosszindulatú üzeneteket írogat, teljesen fölöslegesen teszi, szerintem még soha senki nem gondolta meg magát az abortusszal kapcsolatban azért, mert kapott egy internetes leszúrást egy vadidegentől, hogy "ez is csak egy élet" meg "gyilkosság" meg a többi. Persze ha a cél az, hogy bántó üzeneteket írogassatok idegeneknek, akkor gartulálok, ez szépen sikerült.
Ja, a magzat meghal. De amúgy mindenki meghal. És senki sem köteles szaporodni, ha nem akar. Egy túlnépesedő világban ez egy felelős döntésnek is tekinthető.
A későbbi meddőség esélye amúgy baromi kicsi. Ha mégis így alakul, vannak módszerek a fogamzás segítésére, meg tele az ország anyára vágyó árvákkal.
Az én véleményem ez.
válasza:Kedves utolsó! Ez egy baromira unintelligens válasz volt! Aki ennyire tarja csak az ÉLETET, mint te, annak érdemes lenne elgondolkodnia, hogy mit is keres a világon. Az ÉLET az egyetlen jó döntés minden helyzetben
Az ÉLETHEZ mindenkinek JOGA van! Elvenni bárkitől is ezt a jogot, a saját életünk lekicsinylése, sárba döngölése, mert ha más ÉLETÉT nem tudjuk tisztelni, a magunk létezése is értelmetlen. Érted? Ha azt mondod, hogy a kis magzatot nem kell sajnálni, akkor a te életed sem ér semmit, egy senki vagy. Az emberek pedig többre vágynak a semminél. Ha itt vagyunk, annak oka van. Az a kis emberke akart itt valamit a földön, lettek volna céljai, álmai. Mindentől megfosztották. Ismered a dalt?: "az ÉLET szép, az ÉLET minden, s mondhatják, hogy semmid nincsen a legnagyobb kincs mégis csak tiéd!" Az a pici ember élni akart, tapasztalni jót és rosszat is, átélni boldogságot és szomorúságot, hinni, remélni és szeretni és ha nincs is semmi a halál után, mindez akkor is megérte volna! Lett volna valakinek a gyereke, testvére, szülője, nagyszülője, adhatott volna valamit magából az emberiségnek. Sajnálom a kis angyalkát!
válasza: válasza:Nem, szerintem nem tisztább. Azt hiszem ma 2014-ben kicsit túlhaladott az az elképzelés, hogy aki nem vállalna gyereket, az vállajon cölibátust helyette. Én persze megtenném (más kérdés, hogy a páromat ez valószínűleg nagyon boldogtalanná tenné) viszont tökre megértem, hogy vannak emberek akik örömet szereznének egymásnak anélkül, hogy szaporodni szeretnének.
A véleményedhez természetesen jogod van, és én tiszteletben tartom, mint mindneki másét is. Csak leírtam a magamét.
Szerintem felesleges azon spekulálni, mi lett volna, ha. Azon, hogy milyen álmai, gyerekei, meg kertes háza lett volna. Lehet, hogy jó testvér, jó anya, meg az emberiség jótevője lett volna. Meg lehet hogy részeges disznó lett volna, aki veri az asszonyt, vagy betörő, vagy sorozatgyilkos. Vagy egyik se. Sose fogjuk megtudni, ilyen szempontból tökmindegy.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ilyen helyzetben nincs minden szempontból tökéletes döntés, de az ember jobb, ha a szívére hallgat. Az előttem szóló a szívére hallhatna, és megtartaná, akkor is, ha nem igazán örül neki, hogy anya lesz. Én a szívemre hallgatnék, és elvetetném. Egyik döntés sem maradéktalanul helyes, de úgy a jobb, ha mindneki azt választja, aminek a következményeivel a legegyszerűbben tud együtt élni. Én sajnos nem vagyok mártír. Megviselne odadaobni a fél életem egy magazatért, akit nem szeretek. Ha megszülném, kötelességemnek érezném rászánni az elkövetkező 20-25 évem java részét. Lehet, hogy a terhesség közben megszeretném, de mi van, ha nem? Lehet, hogy amikor kimondja az első szavát, megszeretném, de mi van, ha nem? Nem lehet lepasszolni később a gyereket, hogy bocsi ez mégsem megy.
Én bizony elvetetném. Tanulni szeretnék, és sikeres lenni a munkámban, amit fontosnak tartok. Gyanítom, hogy fontosabbnak, mint a gyereket tartanám. És ha nálam nem tudna ez a gyerek az első helyre kerülni, akkor nem akarom felvállalni. Amíg nem vagyok teljes szívemből biztos, hogy akarom őt, nem merem felvállalni.
Senkit sem akarok az érzéseiben megbántani azzal, amit írok. A kérdező véleményeket kért, és ez az enyém. Nem állítom, hogy helyes vagy helytelen, csak az enyém.
válasza:Egyet értek a 43. válaszolóval,és fenntartom egy korábbi válaszomat:"Ha "anyuci" tyúkszaros élete másoktól függ,szedjen tablettát,és húzzon a partnere farkára gumit.Ne ártatlan kis emberke igya meg a felelőtlensége levét."
Én már elmúltam 40 éves,3 gyerekem van,és soha nem volt abortuszom.Úgy gondolom manapság igen modern,és széles skála áll minden nő rendelkezésére,hogy felelősségteljesen és HATÉKONYAN védekezzen.Baromira nem hiszem el a sok "gyógyszert szedek,de teherbe estem" dumát.Általában nem szedik rendesen,és nem olvassák el a gyógyszerismertetőt sem.Ez okozza a gondot.Ez pedig felelőtlen viselkedés.Ha szexelni van esze,akkor a védekezéshez is legyen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!