Miért tesztek -akik tesznek- különbséget a nő kérésére végzett abortusz és az egészségügyi okból végzett terhesseg megszakítás között?

A kérdező arra akar szerintem kilyukadni, hogy ha egy magzat megölését gyilkosságnak nevezzük, akkor teljesen mindegy, hogy mi miatt történik, akkor is gyilkosság marad.

Ez olyan dolog, mint ha pl. azt mondaná valaki, hogy ártatlan embert megölni gyilkosság, de ha olyan embert ölök meg, aki bűnös (pl. más embert megölt), az nem gyilkosság.

Remélem érzitek, mit akarok mondani.

Én pl. teljesen egyetértek abban, hogy egy magzat megölése (teljesen mindegy, miért történik), bizony gyilkosság.

DE: bizonyos helyzetekben elfogadhatónak tartom.

Értem a kérdésedet, nagyon is. És őszintén elgondolkodtató. Én végletekig abortuszellenes vagyok, ezért is jól belenéztem a lelkem legmélyebb bugyraiba a kérdés kapcsán és nagyjából ez körvonalazódott bennem:

Én a beteg babát elvetetném annak ellenére, hogy mélységesen elítélem az abortuszra készülőket, mármint akik önszántukból akarnak megszabadulni a gyereküktől. Tehát rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok végletekig abortuszellenes. Fogalmazzunk úgy, hogy az első trimeszteri abortálásokat - erkölcsileg - teljes mértékben elítélem. Elítélem a felnőtt nőt, aki képtelen normálisan védekezni, ha nem akar gyereket. Elítélem a felelőtlen tinédzsert, meg annak a kedves szüleit, akik elfelejtették felvilágosítani a kislányukat. Elítélem azokat, akik szerint az abortusz csupán jogi kérdés, holott nagyon súlyos és mély társadalmi kérdésnek tekinthető, ahol a potenciális élet áll szemben a már meglévő élettel. Elítélem azt a felfogást, miszerint az anya önrendelkezése abszolút, az mindent felülír egy védekezni képtelen embrió, magzat esetleges lehetőségei kapcsán. Elítélem azt, aki elítél engem azért, mert mindezeket vallom.

Ugyanakkor a második trimeszteri abortálást (eü okok miatt) nem ítélem el, mert ebben az esetben a potenciális élet nem lehet teljes értékű soha, szemben a már meglévő teljes értékűvel. Nem ítélem el, mert a felelősségvállalás egy beteg magzat esetében teljesen más színezetet kap, mint egy egészséges (véletlenül becsúszott) gyerek esetében. A felelősségvállalás itt már lemondást, alkalmazkodást, vagyis negatív irányú változásokat követel. Erre nem kötelezhető senki. Ez olyan, mintha - maradva a 11. válaszoló példájánál - valaki arra kötelezne engem, hogy vágassam le a lábamat.

Én úgy gondolom tehát, hogy a két eset közötti alapvető különbség a felelősségvállalás mivolta. Míg az első trimeszteres abortuszt gyávaságból elkövetett terhességmegszakításnak érzem a felelősségvállalás teljes hiánya miatt, addig a második trimeszteres abortuszt fájdalmas, a nő önhibáján kívüli kényszerhelyzetnek, amit vagy így, vagy úgy old meg, felelősséget vállalva magáért, a gyerekért (?), a lelkiismeretéért, a meglévő élethelyzetéért egy egészséges család megalapításának reményében.

"A felelősségvállalás itt már lemondást, alkalmazkodást, vagyis negatív irányú változásokat követel. Erre nem kötelezhető senki."

Ez mondd már meg miben különbözik egy egészséget magzatot váró nőtől? Annak aki nem akar gyereket,ugyan úgy lemondással kell szembesülnie a saját életében. Nem építheti tovább a karrierjét, rosszabb esetben elveszítheti a munkahelyét, nem folytathatja tovább a tanulmányait és még sorolhatnám. Bár egy beteg magzat kihordása, felnevelése esetén ezek pitiáner dolgok, de hát ugye kinek mi a legnagyobb baja az életében...

Tetszik a monológod vége, "Elítélem azt, aki elítél engem azért, mert mindezeket vallom. ".

Hát akkor én felemelem a kezem. Biztos "jó" lehet ítélkezni a többi ember felett, bár őszintén szólva én egy kicsit szánalmasnak tartom, hogy mindenféle háttér-információ nélkül Te már egy másik ember életét,cselekedetét,jellemét elkönyveled anélkül, hogy jobban belelátnál a dolgokba.

Ja, és még annyit, hogy a saját példámmal tudnám bizonyítani, hoyg mekkora baromság különbséget tenni a két dolog közt:

Tavaly nyáron teherbe estem. Nem akartam a gyereket, elmentem abortuszra (az elméletileg egészséges magzattal). Meg is volt a műtét, minden. De a kontrollon eszembe jutott, hoyg az alapvetően családcentrikus orvosom, egy szó nélkül kiírta a papírokat, siettette a folyamatot, közbejárt a kórházban, hogy max 1 héten belül meglegyen a műtét. Nekem ez nagyon fura volt, meg is kérdeztem. Kiderült ám, hogy (mikor még nem lehetett látni a terhességet, és az őssz panaszom, amivel mentem hozzá az az volt, hogy nem jön meg a menzim - nem, nem csináltatott tesztet, ultrahangot nézett) olyan injekciót adott be nekem, amitől degenerált lett volna a gyerek.

Szóval az abortuszellenzők teóriája szeirnt, én egészen a kontroll pillanatáig (amíg megtudtam, hogy igazából nem is egészséges gyereket vetettem el)egy szívtelen gyilkos voltam, majd indokolatlanul gyorsan átkonvertálódtam szerencsétlen beteg magzatát elvetetni kényszerűlő kismamává. Ez egy hülyeség. Aki öl az gyilkos, aki nem öl, az meg nem gyilkos. Az, hogy a meggyilkoltnak milyen az egészségi állapota, az ettől teljesen független. Pont.